SZENTENDREI KIRÁNDULÁS – SKANZEN -DUNAI HAJÓZÁS

Beszámoló

Szeptember 16-án kis csoportunkkal ellátogattunk a csodaszép Skanzenbe, ahol betekintést nyerhettünk, hogyan éltek Magyarország falvaiban és mezővárosaiban az elmúlt párszáz évben. Reggel 8:45-kor találkoztunk a Széll Kálmán téren, ahonnan metróval indultunk tovább a Batthyányi térre. Ott HÉV-re szálltunk, majd kb. 40 perc alatt megérkeztünk Szentendrére, ahonnan volánbusszal továbbindultunk a Skanzenbe. Ez kb 17 perces buszút volt, a sofőr pedig nagyon segítőkésznek és kedvesnek bizonyult.
A Skanzennél már a buszról leszállva csodás táj tárult elénk. Pici séta után megérkeztünk a bejárathoz, ahol kígyózó sorokban álltak a kíváncsi turisták és a pihenni, kikapcsolódni vágyó családok. A bejárattól indult a Skanzen-kisvasút, amellyel egy fél órás kis erdei utacskát járhattunk be. A kisvonaton rengeteg gyermek, diák és felnőtt tartózkodott, sajnos már-már kétségessé vált, hogy felférünk-e rá, de végül sikerrel jártunk. A táj és a nyugodt, csodaszép környezet kompenzálta a tömeggel járó feszültséget, majd ahogyan szállingóztak le az emberek a különböző megállóknál, egyre több helyünk lett a fülkében, így az út végén már mindenki arcán az önfeledt mosoly látszódott. A kalauz minden kis állomáson bemondta, hogy épp milyen látványosság tárul elénk. Gyönyörű helyeken jártunk, a különböző tájegységeken más-más csodálnivalót tekinthettünk meg.
A kisvasút visszavitt bennünket a bejárathoz, ahonnan elindultunk a Skanzen étterembe, ahol hangulatos kis teraszon ebédeltünk élő zene mellett. Az étel nagyon bőséges és finom volt, levest, fő ételt és egy üdítőt kapott mindenki. A gyermekek táncra is perdültek azonnal.
Az ebédet követően 13 órától 15 óráig szabadfoglalkozás volt a Skanzenben. Ez idő alatt közelről láthattunk lovakat, kecskéket, pávát, kiscicát, nyuszit, libákat, pulykákat és házi malacokat, majd tovább sétálva különböző témakörre épültek a szebbnél szebb látványosságok. Megtekinthettük a kis kápolnát, a berendezett népi házakat, udvarokat és szobákat, a baromfiudvart, a különböző műemlékeket. Részesei lehettünk a mézeskalács készítésének, a népmesehallgatásnak és a népi szokások megismerésének. Rengeteg érdekes népi szokás megismerésében volt részünk.
Az egyik kis házikóban egy idős nénike például saját kézzel mézeskalács figurákat készített, majd az ottani kemencéből kivéve csodás népi, illetve mindenféle motívumokkal díszítette fel. Ezeket ott helyben meg is lehetett vásárolni tőle. A Skanzen hatalmas területet ölel fel, ezért a teljes bebarangolása sajnos lehetetlen volt, viszont így is rengeteg élménnyel és emlékkel indultunk vissza a buszhoz, amely 15 órakor indult vissza Szentendrére.

A hajóindulásig volt még időnk a Dunakanyar kapujában, így volt alkalmunk egy kis szentendrei sétára és fagyizásra.
Szentendre buszpályaudvaráról a belváros felé a bicikli úton haladva, játszótér és felnőtt kondi park mellett vezetett az utunk. Itt megálltunk és a családok kipróbálták a sportszereket, a játékokat. Tovább haladva a macskaköves úton – egy szentendrei buszsofőr sugallatára-, megkerestük a LOLA fagyizót, ami nagy múltra tekint vissza – Szentendrén az első fagyizók egyike volt -. Főzött fagylaltot ettünk, és beigazolódott: valóban nagyon ínycsiklandó ízekben pompáztak a gombócok.
Kicsit bóklásztunk, nézelődtünk a városban, majd a hajókikötő felé vettük az irányt.
Menet közben, óriási élményben volt részünk, mert pont ezen a délutánon rendezték meg immár tizenegyedik alkalommal a Szentendrei Regionális Katonazenekari Fesztivált, ahol is ízelítőt halhattunk pl. a Dunakorzón, a Magyar Honvédség Székesfehérvár Helyőrségi Zenekar széles repertoárjából. Míg a dallamokkal töltődtünk, szemünket elkápráztatta a gyönyörű díszegyenruhába beöltözött honvédek látványa. Ezeken az alkalmakon – mivel ők a nemzeti kulturális kincs gondozói – a „Magyar Honvédség Toborzóján”, a katonai hivatást népszerűsítik fellépésükkel. A színpadtól elkezdve a sok lufin keresztül a zenekarig nagy látványosságok tárultak elénk.
Hosszú sor kanyargott a hajó kikötőnél, rengetegen várakoztak a 17.00 órakor induló Bogdány sétahajó indulására, illetve a felszállási lehetőségre. A gyerekek egész nap a hajóútról álmodoztak.
Nagyon lenyűgözte őket a közel másfél órás dunai hajóút. Rákérdeztek a hidakra, boldogan, vadul integettek más vízi járműveken utazó gyerekeknek, felnőtteknek. Megmutattuk a templomunkat is, minek hatására, többen, bővebben érdeklődni kezdtek a gyülekezetünkről. Tervezik, hogy a 18.00 órakor kezdődő istentiszteletünkre eljönnek.
Estére mindenki kellemesen elfáradt, de élményekkel telve szálltak le a hajóról.
Szűts Tamás a csapat koordinátora kedvesen, szeretetteljesen, de határozottan terelgette a családokat. Tamással folyamatosan tartottuk a program előtt is és a program alatt is a kapcsolatot, mindent átbeszéltünk vele. Nagyon jó volt megtapasztalni azt, hogy a családok látták, érezték, hogy van „vezetőjük”, akikhez bármikor fordulhatnak, aki mellettük és velük van. Ez nagyban befolyásolta és segítette a szervezési munkánkat, de legfőképpen a csapatépítést is. Mindenki igen jól érezte magát. Örömmel jöttek el erre az alkalomra is.

Hálásan Köszönjük a Magyar Református Szeretetszolgálat anyagi támogatását!
Beregszászy – Ferenci Tímea Beregszászy Gergő
Schön Krisztina, Schön Lilla

Balatoni lubickolás városnézéssel egybekötve Balatonfüreden

Budapesten, a Déli pályaudvarnál találkozott kis csapatunk 9.00 órakor, majd Balatonfüredre utaztunk. A vonaton igen sokan voltak, a meleggel is küzdöttünk, de hálásak lehettünk, mert mindenki kényelmesen, ülve utazott. Balatonfüredre érkezve, a vasútállomáson már várt ránk a „Liliput – kisvonat” tulajdonosa. Kijött elénk járművével, hogy ne kelljen sokat gyalogolnunk a Vitorlás térig. Hinger Zoltán jókedve, gondoskodó szeretete, mosolygása, embersége bearanyozta a napunkat.  Oly kedves volt irántunk, hogy még azt is elintézte, hogy a „Bagaméri” fagyizóban kedvezményesen vásárolhassuk a fagylaltot. Az ízletes, szemnek, szájnak csábító nyalánkság elfogyasztása után, ismét felültünk a kisvonatra és indultunk városnéző kőrútunkra.

Megláthattuk Balatonfüred nevezetességeit, híres épületeit. Megfigyeltük a Vitorlás teret, a Hajóállomást, a Tagore sétányt, a Szabadtéri színpadot, a Kisfaludy galériát, az Ipoly szállót, a Gyógy teret, Horváth házat, az Állami Szívkórházat, a Kossuth és a Berzsenyi Dániel forrást, a különböző hoteleket, mint pl. az Anna Grand, Blaha Lujza, Astoria, Marina, Margaréta, Füred, Golden Lake és a legszebbet,  a Flamingó szállodát. Az emberek jól megismerhették mára az Anna Grand hotelt is, melynek díszes termei és patinás udvara biztosította az országunk egyik legrégebbi, immár 198 éves, történelmi hagyományra visszatekintő, a Reformkort felelevenítő, legrangosabb rendezvényének, az Anna bálnak helyszínét. Megtudtuk azt is, hogy a történelmi hagyomány Balatonfüred életét mennyire nagyban formálta. A villák, kúriák tulajdonosai anyagilag jelentősen hozzájárultak a város fejlődéséhez

Megtekintettük a Jókai és a Dőry villát, a Pálóczi – kastélyt, a Lóczy Lajos Gimnáziumot, a Ferencsik János Zeneiskolát, a Balatonfüredi Református Általános Iskolát, a Városi könyvtárat és a különböző felekezetű templomokat (katolikus, református), mint pl. a Kerek templomot, Vörös templomot, Fehér templomot.  Észre vettük a Városházát, a Szent István teret, a Kossuth teret, a Vásárcsarnokot, a Bevásárló utcát. A fő utcát Kossuth Lajosról nevezték el. Felfedeztük az Aquaparkot és a Füredi Campinget.

Ez a hely, a bortermelés központja. Éppen az idei borhét záró hétvégéje volt, mikor ott voltunk. Az út egyik oldalán a különböző boros gazdák, pincék kínálatát lehetett látni, kóstolni, míg a másik oldalról csodálatos rálátás volt a tóra. Több kerékpárossal találkoztunk menet közben. Sokan csapatostul használták a kerékpárutat. A jó időnek és az utolsó augusztusi hétvégének köszönhetően rengetegen voltak a „magyar tengernél”.

A „Club Helka”- amely egy hajó formájú épület-, jelenleg is egy kedvenc szórakozóhely. Régebben ennek a helyén állt az igazi „Helka” –a Balaton legrégibb hajója-, mint egy szoborhajó. Rengeteg vitorlás hajót láttunk a vízen, nagyon látványos volt. Az egyik legfontosabb rendezvény itt a híres „Kékszalag verseny”, mikor is a Balatont teljes hosszában oda-vissza végig vitorlázzák a megszállott résztvevők.

Végig sétáltunk az árnyas sétányon, majd az Eszterházy strandra érkeztünk. Átöltözés után, azonnal belevetettük magunkat a kellemes vízbe. Kicsik és nagyok boldogan lubickoltak, búvárkodtak, közben kagylókat is gyűjtögettek. A délutánunkat itt töltöttük. A strand kulturált éttermében, gusztusos falatok közül választhattunk. Az ebédünk bőséges volt, az étel igen finom. Este búcsút vettünk a parttól és helyi járattal visszatértünk a vasútállomásra. A vonatra elsők között szálltuk fel, így bőven volt helyünk. Igaz, hogy 30 percet késett a vonat visszafelé, de az utazás kellemes volt végig, a Déli pályaudvarig.

Tartalmas, hangulatos, élményekben gazdag, csodálatos, vidám napot zártunk! Sokat beszélgettünk a családokkal, így jobban megismerhettük őket!

S ez a program nem jöhetett volna létre, a  Magyar Református Szeretetszolgálat nélkül. ha ők nem állnak mellettünk! Nagyon hálásan köszönjük segítségüket, komoly anyagi támogatásukat!!!

Schön Krisztina

Köszönet a budai gyülekezet önkénteseinek is, akik segítettek ezt a napot felejthetetlenné tenni.

Schön Krisztina
Beregszászy Gergő
Beregszásziné Ferenczi Timea
Kollár Zsuzsa
Csapó Melinda
Klupp Edit es Ajsa

Rácz Miklós Mityu, mint kárpátaljai koodinátor

Áldás volt ezen a napon is!

Szeretettel adjuk hírül, hogy a 2023-as nyári tábor (idén is) csodálatosan sikerült.

Soli Deo Gloria!

Isten áldását tapasztalhattuk meg a sok-sok programon, a több, mint harminc önkéntes áldozatkész munkáján, a délelőtti előadásokon, csoportbeszélgetéseken, a több mint kilencven gyermek testi-lelki terelgetésén, a délutáni-esti játékos-lelki-mélybenézős programokon.
A tábor vezérigéje János evagéliumából:

Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam.

A téma az üdvtörténet és az én történetem kapcsolata, hogyan találom meg a helyemet a nagy történetben? volt.
Négy lakomára felfűzve beszélgethettünk a kiscsoportokban: 1. a jó és rossz tudásának fájáról való szakítás, 2. az utolsó vacsora, 3. az úrvacsora, 4. a Bárány menyegzője. Az előadásokon Visky András Kitelepítés című könyvéből hallgattunk részleteket, illusztrációként.

Elkészült az összefoglaló videó, köszönjük Feke Esztinek!

Ha vannak saját tábori fényképeid, az info kukac gyulekezet pont hu-ra küldj róluk linket, és egy közös mappába feltöltjük.

Emelett köszönjük Tárnok Anna tábori beszámolóját, ajánljuk szeretettel:

„Idén pontosan 10 éve voltam először a balatonszárszói családi táborunkban, amikor még alig ismertem valakit. Ahogy évről-évre bíztak rám gyerekeket reggeli foglakozásokon, egyre inkább megismertem őket és szüleiket, nagyszüleiket, így idén már többnyire ismerős arcokkal találkozhattam, és ez nagy örömmel és szeretettel tölt el, és mély hálával Isten iránt, Aki megajándékozott minket ezekkel a táboros élményekkel. Ezeket az élményeket segített felidézni az a montázs sorozat, amit egyik ismerkedős játékunkhoz csatoltan hoztak el a tábor szervezői.

Sokan beszámoltak arról, milyen sokat jelent nekik a közösség megélése, amit a gyülekezet tagjaival közösen alkotnak. Számomra is ez az, amire a legjobban vágyok, amikor eljön a nyári tábor ideje. Hiszen egymás hite által épülünk. Egyik tag formálja a másikat (Péld. 27:17). Ennek egyik legszebb formája az úrvacsora, táborunk egyik fő témája. Minden este gyakoroltuk is közös meghitt áhítat és éneklés keretében, majd a tábor utolsó záró programján. Végignézve ilyenkor a testvéreken eszembe jutnak a közös emlékek, és a sok szeretet, amivel Isten megajándékozott minket egymás által. Persze az is előjön ilyenkor bennem, hogy mindannyian rászorulunk Isten kegyelmére. Nem tökéletes köztünk sem a szeretet, sem a szolgálat egymás iránt/Isten iránt, de pont ezért is van szükségünk az úrvacsorára és egymásra, mert esetlenek vagyunk és sokszor elbukunk. Kellünk egymásnak példamutatásra, lelkesítésre, hitbeli fejlődésre.

A felsős lányokkal a hét folyamán Ruth történetéről beszélgettünk, a lélek gyümölcse kapcsán. A HŰSÉGET emeltük ki, ami nem csak a házasság kérdéskörében merül fel, hanem minden emberi (sőt házi kedvenccel) kapcsolatban is. J Láttam ezeken a lányokon az odaadást, az egymás iránti szeretetet, odafigyelést, bátorítást, amiből én is sokat tanultam. Egyszer például célbadobásnál az egyik kislány sírt, mert nem sikerült pontot szereznie, és a többi lány egyszerre buzdította, hogy próbálja meg újra. Majd hangos éljenzéssel örültek vele együtt, mikor sikerült. Istent is így tudom elképzelni az angyalokkal, amikor elcsüggedni lát minket. Majd megsegít, mi pedig hálásak lehetünk ezért neki (Zsolt 50:15).

A táborhoz jó időt is kaptunk, amit ki is tudtunk használni a Balatonnál, így pihenésre, ellazulásra is bőven volt lehetőségünk a szolgálatok után.

Az imaláncon idén is örömmel vettem részt. Idén nagyobb kihívást szerettem volna, és így lett az éjszakai időpont a miénk Attilával. Így lehetőség volt kicsit megélni a nehezen alvók imádságos fentléteit (fiatal szülők, betegek, idősek). Hiszem, hogy Isten idén is meghallgatja kéréseinket.

A táborban megismerhettük még az iratterjesztés szolgálatát is. A BUDA-TÉKA izgalmas vetélkedő játékkal és beszélgetéssel mutatkozott be, és csinált kedvet a jövőbeli önkénteseknek szeptembertől. 😉 Fantasztikus lehetőség, hogy köztünk van néhány szerző, akikkel dedikáltathatók voltak a megvásárolt könyvek, amikről szó is volt a csoportos beszélgetésekben.

A mozgásról sem feledkeztek meg a szervezők. Nagyon sokszínű volt a tánc, amit Bíborka tanított be. Vicces és színvonalas is egyben. Ez is egy olyan emlék, amire egy közösség sokáig fog emlékezni.

Még sok programot emelhetnék ki, de most csak hálával megköszönöm, hogy mindenki tett bele valamit, hogy jól érezze magát a közösség.

Remélem év közben is megélhetjük majd ezt a fajta jókedvű közösséget, és jövőre is találkozunk a nyári táborban. Addig is Isten áldását, békességét kívánom mindannyiunknak!” Vargáné Tárnok Anna

A tábor a BUDAVÁRI ÖNKORMÁNYZAT támogatásával jöhetett létre. 

Hálás szívvel számolunk be a május 29-én Pünkösd hétfőn tartott tanévzáró családi napról, ahol az istentisztelet alatt és után a gyermekek kreatív kézműves foglalkozásokon vehettek részt és házisütemény-versenyt is rendeztünk.

Egy csodás hetet tölthettünk a mátraházi református üdülőben Sáfrán Zsuzsanna lelkészünk és Tárnok Anna diakónusunk vezetésével.

A nyári balatonszárszói gyülekezeti táborunkról készítettünk egy kis képes összefoglalót, fogadják szeretettel a Testvérek!

A Mustármag csoport tagja már vagy 10-12  éve járnak évente kétszer látogatóba a Szobi utcai hajléktalan lábadozó kórházba.

Istennek hála december 7-án meg tudtuk tartani a gyülekezet szépkorú tagjainak az adventi szeretetvendégséget.