SZENTENDREI KIRÁNDULÁS – SKANZEN -DUNAI HAJÓZÁS
Beszámoló
Szeptember 16-án kis csoportunkkal ellátogattunk a csodaszép Skanzenbe, ahol betekintést nyerhettünk, hogyan éltek Magyarország falvaiban és mezővárosaiban az elmúlt párszáz évben. Reggel 8:45-kor találkoztunk a Széll Kálmán téren, ahonnan metróval indultunk tovább a Batthyányi térre. Ott HÉV-re szálltunk, majd kb. 40 perc alatt megérkeztünk Szentendrére, ahonnan volánbusszal továbbindultunk a Skanzenbe. Ez kb 17 perces buszút volt, a sofőr pedig nagyon segítőkésznek és kedvesnek bizonyult.
A Skanzennél már a buszról leszállva csodás táj tárult elénk. Pici séta után megérkeztünk a bejárathoz, ahol kígyózó sorokban álltak a kíváncsi turisták és a pihenni, kikapcsolódni vágyó családok. A bejárattól indult a Skanzen-kisvasút, amellyel egy fél órás kis erdei utacskát járhattunk be. A kisvonaton rengeteg gyermek, diák és felnőtt tartózkodott, sajnos már-már kétségessé vált, hogy felférünk-e rá, de végül sikerrel jártunk. A táj és a nyugodt, csodaszép környezet kompenzálta a tömeggel járó feszültséget, majd ahogyan szállingóztak le az emberek a különböző megállóknál, egyre több helyünk lett a fülkében, így az út végén már mindenki arcán az önfeledt mosoly látszódott. A kalauz minden kis állomáson bemondta, hogy épp milyen látványosság tárul elénk. Gyönyörű helyeken jártunk, a különböző tájegységeken más-más csodálnivalót tekinthettünk meg.
A kisvasút visszavitt bennünket a bejárathoz, ahonnan elindultunk a Skanzen étterembe, ahol hangulatos kis teraszon ebédeltünk élő zene mellett. Az étel nagyon bőséges és finom volt, levest, fő ételt és egy üdítőt kapott mindenki. A gyermekek táncra is perdültek azonnal.
Az ebédet követően 13 órától 15 óráig szabadfoglalkozás volt a Skanzenben. Ez idő alatt közelről láthattunk lovakat, kecskéket, pávát, kiscicát, nyuszit, libákat, pulykákat és házi malacokat, majd tovább sétálva különböző témakörre épültek a szebbnél szebb látványosságok. Megtekinthettük a kis kápolnát, a berendezett népi házakat, udvarokat és szobákat, a baromfiudvart, a különböző műemlékeket. Részesei lehettünk a mézeskalács készítésének, a népmesehallgatásnak és a népi szokások megismerésének. Rengeteg érdekes népi szokás megismerésében volt részünk.
Az egyik kis házikóban egy idős nénike például saját kézzel mézeskalács figurákat készített, majd az ottani kemencéből kivéve csodás népi, illetve mindenféle motívumokkal díszítette fel. Ezeket ott helyben meg is lehetett vásárolni tőle. A Skanzen hatalmas területet ölel fel, ezért a teljes bebarangolása sajnos lehetetlen volt, viszont így is rengeteg élménnyel és emlékkel indultunk vissza a buszhoz, amely 15 órakor indult vissza Szentendrére.
A hajóindulásig volt még időnk a Dunakanyar kapujában, így volt alkalmunk egy kis szentendrei sétára és fagyizásra.
Szentendre buszpályaudvaráról a belváros felé a bicikli úton haladva, játszótér és felnőtt kondi park mellett vezetett az utunk. Itt megálltunk és a családok kipróbálták a sportszereket, a játékokat. Tovább haladva a macskaköves úton – egy szentendrei buszsofőr sugallatára-, megkerestük a LOLA fagyizót, ami nagy múltra tekint vissza – Szentendrén az első fagyizók egyike volt -. Főzött fagylaltot ettünk, és beigazolódott: valóban nagyon ínycsiklandó ízekben pompáztak a gombócok.
Kicsit bóklásztunk, nézelődtünk a városban, majd a hajókikötő felé vettük az irányt.
Menet közben, óriási élményben volt részünk, mert pont ezen a délutánon rendezték meg immár tizenegyedik alkalommal a Szentendrei Regionális Katonazenekari Fesztivált, ahol is ízelítőt halhattunk pl. a Dunakorzón, a Magyar Honvédség Székesfehérvár Helyőrségi Zenekar széles repertoárjából. Míg a dallamokkal töltődtünk, szemünket elkápráztatta a gyönyörű díszegyenruhába beöltözött honvédek látványa. Ezeken az alkalmakon – mivel ők a nemzeti kulturális kincs gondozói – a „Magyar Honvédség Toborzóján”, a katonai hivatást népszerűsítik fellépésükkel. A színpadtól elkezdve a sok lufin keresztül a zenekarig nagy látványosságok tárultak elénk.
Hosszú sor kanyargott a hajó kikötőnél, rengetegen várakoztak a 17.00 órakor induló Bogdány sétahajó indulására, illetve a felszállási lehetőségre. A gyerekek egész nap a hajóútról álmodoztak.
Nagyon lenyűgözte őket a közel másfél órás dunai hajóút. Rákérdeztek a hidakra, boldogan, vadul integettek más vízi járműveken utazó gyerekeknek, felnőtteknek. Megmutattuk a templomunkat is, minek hatására, többen, bővebben érdeklődni kezdtek a gyülekezetünkről. Tervezik, hogy a 18.00 órakor kezdődő istentiszteletünkre eljönnek.
Estére mindenki kellemesen elfáradt, de élményekkel telve szálltak le a hajóról.
Szűts Tamás a csapat koordinátora kedvesen, szeretetteljesen, de határozottan terelgette a családokat. Tamással folyamatosan tartottuk a program előtt is és a program alatt is a kapcsolatot, mindent átbeszéltünk vele. Nagyon jó volt megtapasztalni azt, hogy a családok látták, érezték, hogy van „vezetőjük”, akikhez bármikor fordulhatnak, aki mellettük és velük van. Ez nagyban befolyásolta és segítette a szervezési munkánkat, de legfőképpen a csapatépítést is. Mindenki igen jól érezte magát. Örömmel jöttek el erre az alkalomra is.
Hálásan Köszönjük a Magyar Református Szeretetszolgálat anyagi támogatását!
Beregszászy – Ferenci Tímea Beregszászy Gergő
Schön Krisztina, Schön Lilla