• Az Isten szeretet

    „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”
    (János 3,16)

Presbiterek

A gyülekezetek önrendelkezésének megvalósulásaként gyülekezetünk a Magyarországi Református Egyház hagyományainak megfelelően a presbiteri rendszert alkalmazza. A presbitérium alulról építkező szervezet, azaz a gyülekezet tagjaiból kerül megválasztásra hatévenként a gyülekezet által, hogy elkötelezetten élen járjanak a gyülekezeti életben, és felelősségteljesen gazdálkodjanak a gyülekezet javaival. Választani és jelöltnek lenni mindazok jogosultak, akik megkeresztelkedtek, majd a konfirmáció alkalmával önként vallást tettek a Református Egyház hitvallása szerint, és kérték, hogy a gyülekezet vegye fel őket a választójoggal rendelkező egyháztagok névsorába, mivel aktív részesei a gyülekezeti életnek. A presbitérium élén a lelkészek mellett a gondnokok állnak egy-egy terület vezetőiként.

Gondnokok

Bessenyey Bálint, főgondok

Berzétei László, építési gondnok

1953-ban Gyöngyösön születtem. Gyermekkoromat a gyöngyösi parókián töltöttem, ahol édesapám előbb lelkészként, majd 1985-től esperesként szolgált. A „kötelező” konfirmáció után már Budapesten jártam a Műegyetemre, amikor a Kispest-Rózsatéri gyülekezet nyári ifjúsági hetén a szentendrei Szabadság forrásnál az Igén keresztül (Róm 6,13) Isten megszólított. Azóta Jézus Krisztus elhívott gyermeke vagyok. Épületgépész mérnökként a szakma teljes palettáját műveltem, és „hivatalos” munkám mellett a gyülekezeteknek terveztem ha kellett gázkazánt, ha erre volt igény, akkor WC-t a templom mellé. Számos egyházi épület felújításánál és mintegy 8 gyülekezetben pedig új építésnél dolgozhattam együtt lelkészekkel, gondnokokkal, presbiterekkel. Mintegy 24 éve vagyok budai presbiter, 10 éve építési gondnok. 2021-ben fejeztük be templomunk felújítását, amelyben nekem is nagy feladatok jutottak. Feleségem radiológus, nagyobbik lányom büntető bíró, kisebbik lányom jelenleg főállású édesanya 3 lány unokánk mellett. A három generáció a Gellérthegy oldalában él egymástól 50-100 méterre a Bermuda háromszög helyett a Berzétei-háromszögben. Ezért is Istennek legyen hála (S.D.G.).

Csenki Zsuzsa, diakóniai gondok

Csenki Zsuzsanna vagyok, 1953 november 24-én születtem Budapesten, evangélikus édesanyától, református édesapától. Iskolai végzettségem szerint okleveles kertészmérnök vagyok, az államigazgatásban dolgoztam, 2012 óta már nyugdíjas vagyok. Férjem Luzsicza Lajos Árpád képzőművész, egy gyermekünk van, Fanni, aki családjával a gyülekezetünk aktív tagja. 1967-ben konfirmáltam az Áporkai Református Egyházközségben, melynek javára a rendszerváltozás után Áporkáért Egymásért Másokért néven Alapítványt hoztam létre, mely ma is működik, majd 1992-ben megírtam a falu és református egyháza történetét. 1977 óta lakom az I. kerületben. 1999-ben választott meg a budai gyülekezet presbiternek. A presbitériumon belül 2004 óta a diakóniai gondnoki teendők ellátására is megbízást kaptam. Megtérési igém: „Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek.” (Jel 3,20) Egy karácsonyi alkalomra hívogató lapon olvasva hasított belém a felismerés, hogy Jézus soha nem fogja rám törni az ajtót, a szívem ajtaját nekem kell kinyitni, hogy betérjen hozzám. Ott, akkor meghallottam azt a szelíd hangot, ami megszólított, hallottam a halk zörgetést, megnyitottam a szívemet, és kértem, térjen be hozzám. Azóta együtt járunk. És gyakran megpróbáltatásoktól sem mentes életem során  bizonyossággá vált bennem, történjen bármi, már nincs mit félnem, mert: „Jézus életem, erőm, békém.
Jézus társam, örömöm. Benned bízom, te vagy az Úr. Már nincs mit félnem, mert bennem élsz. Már nincs mit félnem, mert bennem élsz.”


Fördős Kata, missziós gondnok

Fördős Kata vagyok, 35 éve járok a Budai gyülekezetbe. 46 évig dolgoztam pedagógusként, szeretgettem hitre kicsiket és nagyokat. 10 éve a gyülekezet családi bölcsődéje is a „gyermekem” lett. Fiam és lányom után már kicsi unokámat vezetgetem a hit útján, és ajándéknak élem meg, hogy Isten olyan szolgálatra hívott el, ahol a legnagyobb fizetség a szeretet, a mosoly, az ölelés. Férjemmel 45 éve vagyunk házasok és igazi társai egymásnak jóban, rosszban. Mint missziói gondnok (is) arra kérem az Urat, hogy „Taníts engem utaidra, Uram, hogy igazságod szerint járjak, és teljes szívvel féljem nevedet.”  (Zsolt 86,11)

Szőllőssy Gábor, pénzügyi gondnok

Szőllőssy Gábor vagyok, okleveles építőmérnök, közgazdász. Budapesten születtem, 1950-ben. Hét gyerekünk született, és 11 unokánk van. Számomra nagy öröm, hogy a nagyobbak itt konfirmáltak a gyülekezetben és most is van egy előkészítős. Mérnökként metrót építettem Budapesten és Kalkuttában, mélygarázsok és különleges alapozások kivitelezését vezettem, majd néhány éven keresztül az egyházi közoktatás szervezésében és irányításában is részt vehettem. Ma, aktív nyugdíjasként, a Magyar Mérnöki Kamara vezetőségében és nemzetközi szervezetekben igyekszem a mérnököket, a mérnöki gondolkodás képviseletét segíteni. Családunk több szállal kapcsolódik a Budai Református Gyülekezethez és a Pasaréti Református Gyülekezethez, hiszen nagyszüleimnek itt volt az esküvője, míg a Baár-Madas Református Gimnázium tanulójaként édesanyám Pasaréten konfirmált, testvéreimmel együtt én is ott konfirmáltam és kerültem az egyházzal és a hittel kapcsolatba. A Budai Gyülekezettel 2001 óta lett igazán szoros a kapcsolatunk, presbiterként, majd 2018 óta Pénzügyi Gondnokként veszek részt a gyülekezet munkájában. Meghatározó élmény volt számomra, hogy építészek, mérnökök, lelkészek és az egész presbitérium meg tudta találni az egyetértést és az együttműködést a templom felújítása során is és valóban békességgel, közösen gondolkodva tudunk a gyülekezetért dolgozni. Az örömök mellett veszteségek, sokszor nehézségek és gondok is járnak, számomra ezek során mindig erőt adott, hogy „…akik az Istent szeretik, azoknak minden a javukra van…” (Róma 8,28)


Presbiterek

Árvai László

Árvai László vagyok, aktív éveimben nemzetközi szállítmányozóként, közgazdászként dolgoztam, nyugdíj előtt a Magyar Református Egyház gazdálkodási biztosa, majd a a Református Missziói Központ vezetője voltam. Szolgáltam a Bethesda Református Gyermekkórház felügyelőbizottsági tagjaként, gyülekezetünkben pénzügyi gondnokként és presbiterként is. Egy fiúnk, egy lányunk és egy 8 éves kicsi fiú unokánk van, felségemmel 45 éve vagyunk házasok. Felnőttként, 47 évesen döntöttem, hogy  további utamat Istennel járom, ekkor keresztelkedtem meg és  konfirmáltam. Jelenleg egy Nógrád megyei kicsi faluban gyönyörködhetünk Isten teremtett világának szépségében, változásaiban. „…kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek.” (Mt 7,7)


Feke György

1988-ban születtem a felvidéki Királyhelmecen. Magyarországon szereztem diplomát, kommunikációelméletet és újságírást tanultam. Diákként a Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetségben szolgáltam, 2010 és 2021 között pedig a református egyház országos médiumainál dolgoztam. Életem meghatározó tapasztalata, hogy senki és semmi „nem választhat el minket Isten szeretetétől” (Róm 8,39). A Budai Református Gyülekezetbe 2013-ban látogattam el először, és rögtön megfogott ennek a szeretetnek az itt megtapasztalható jelenléte. 2014-től a feleségemmel együtt járunk házicsoportba, mindketten igyekszünk szolgálni a közösséget. 2017-ben választottak presbiterré, a missziói bizottságban dolgozom.


Fekete Márton

Hatvani Ilona

Kocsis Judit

1959-ben születtem Vácott első gyermekként egy boldog nagycsaládban. Öten vagyunk testvérek, gyermekkorunkat részben egy régi nagy parasztházban, részben a Duna partján ill. a partra vezető  „paradicsomi” kertünkben töltöttük. 14 évesen Kisvácott konfirmáltam, és az érettségiig ebben az életemet ma is meghatározó, gyönyörű, barokk városban éltem. A Külkereskedelmi Főiskolát Budapesten, a Közgazdasági Egyetemet Pécsett végeztem el. 1980 óta Budapesten élek. Egész életemben a turizmusban dolgoztam, először a MALÉV idegenvezetőjeként jártam a világot, és miután férjhez mentem és édesanya lettem, életem legszebb 5 évét otthon töltöttem a kisgyermekeimmel. Ezután egy utazási irodát vezettem vállalkozóként, jelenleg a cégem működése  a járvány és a háborús helyzet miatt szünetel. Egy fiam, egy lányom és öt unokám van, most várjuk a hatodik gyermeket. A gyülekezetnek 25 éve tagja vagyok, és presbiterként 10 éve a diakóniai csoportban szolgálok. Kedves igém:  „Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engem…” (Jn 10, 14)


Marossy Gábriel

45 éves vagyok, boldog férj, négy gyermek édesapja, közgazdász, az autóiparban, -kereskedelemben közép- majd felsővezetőként dolgoztam. A Budai Református gyülekezetben kereszteltek tíz éves koromban. Az 1991-es konfirmációm után az ificsoporthoz csatlakoztam, amely később a „BÉLA” nevet vette fel. Ennek a gyülekezeti házicsoportnak a tagja vagyok jelenleg is. Hálás vagyok felmenőimnek a természet szeretetéért, itt mindig megnyugvást és feltöltődést találok. Az zene számomra öröm, lélegzet; a Hylarion énekegyüttesben több mint 20 éve énekelek. A sütés-főzésben is örömöm lelem, öt éve sütök kovászos kenyeret. 2017-ben a gyülekezet  „mindennapok imája” sorozata döbbentett rá, hogy még a hit közelében is elsodródhatunk Istentől a hétköznapokban. De ha teret adunk Neki, és odafigyelünk, Jézus egészen váratlan módon szólíthat és érinthet meg, így újra találkozhatunk és együtt lehetünk Vele. „Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz, pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre. Mária a jó részt választotta, amelyet nem vehetnek el tőle.” (Lk 10,41–42) Azért imádkozom, hogy ugyanezt a találkozást, újra találkozást a gyülekezet tagjai, testvéreim is megélhessék!


Mózes-Horváth Ingrid

Puskás Balázs

Rácz Ferenc

Szakál Ferenc

Torday Gábor

1972-ben születtem Debrecenben. A püspökladányi Karacs Ferenc Gimnáziumban érettségiztem, majd 1995-ben szereztem diplomát a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem (ma Corvinus) marketing szakán. Újságíróként majd reklámszövegíróként, kreatív igazgatóként, kreatív trénerként dolgoztam. Feleségemmel és három lányunkkal Budafokon élünk, 2006 óta járunk a Budai Református Gyülekezetbe. 2011 óta a vasárnap esti könnyűzenés dicsőítő zenekarnak is tagja vagyok, 2018-ben választottak a presbitériumba. „A bölcsességnek ez a kezdete: Szerezz bölcsességet, és minden szerzeményeden szerezz értelmet!” (Péld 4,7)


Vadász Eszter

1954-ben születtem Budapesten, a Vár oldalában. A Szilágyi Erzsébet gimnáziumban érettségiztem francia tagozaton, majd csecsemőotthonban dolgoztam, a gyerekek mozgásfejlődésével foglalkoztam egy WHO-kutatás keretében, miközben nagyon sok mindent tanultam. Később egy egyetem nemzetközi osztályán helyezkedtem el a német és francia nyelvtudásom miatt, majd az egyetemet elvégezve – abban az időben csak posztgraduális képzésnek hívták – a Mannheimi Egyetem 4 féléves kurzusát végeztem.
Dolgoztam a közgazdasági szakmában is, egy vámszabadterületi társaságnál, de sok mindentől nem tudtam függetleníteni magam.
Férjhez mentem, gyermekeim születése után 5 évet töltöttem Németországban – Istennek hála érte – anyaként, majd a 90-es évek elején 4 évet töltöttem férjemmel külszolgálatban Svájcban, ahol a Magyar Ref. Gyülekezetben a gyerekeim konfirmáltak is. Hazatérve újra az egyetemen dolgoztam, doktori vizsgámat nem fejeztem be.
2001-ben – sok költözés után – tértem vissza a Szilágyi Dezső térre, a gyülekezetben a diakóniai tevékenységet igyekszem erősíteni, támogatni, ahogy tudom. A régi, ifjúkori bibliakörös társaimat
igyekszem támogatni, segíteni nekik. De, bármi történt is az életünkben: „És mindezek, noha hit által jó bizonyságot nyertek, nem kapták meg az ígéretet. Mivel Isten mi felőlünk valami jobbról gondoskodott…” (Zsid 11,39–40)


Pótpresbiterek

Helyes Sarolta

  • 1011 Budapest, Szilágyi Dezső tér 3.
  • info@gyulekezet.hu

Kattintson ide!

A térkép új ablakban nyílik meg…

© Copyright - Budai Református Egyházközség