Szeptember 17-én Isten segítségével közel 30 lelkes résztvevő pattant biciklire, hogy együtt töltsünk el egy különleges napot. A találkozó istentisztelettel kezdődött, majd közös imádság kíséretében indultunk útnak a Kamaraerdő felé. Ezen a napon kifejezetten az ifi-konfi korosztályt és az ő szüleiket szólítottuk meg. Utunk célja a Nagypénteki Református Társaság által 130 évvel ezelőtt megalakult árvaház megtekintése volt.
A budai református gyülekezet szoros kapcsolatban áll ezzel az épülettel. 1893-ban, amikor megalakult a Nagypénteki Református Társaság és a gyülekezet tagjai gondolkodni kezdtek egy templom építésén, az árvaház létrehozásának gondolata is felmerült. Isten kegyelméből mind az árvaház, mind a templom megépült.
Megtudtuk, hogy a csodálatos alapítók hogyan ajánlották fel teljes vagyonukat ennek az intézménynek a létesítésére. 1900 őszén indult meg itt a javító-nevelő munka. Az otthonhoz tartozott egy iskola is, amit a környékbeli gyerekek is látogathattak. Az épület homlokzatán a mai napig olvasható a jelmondat: „Neveld a gyermeket munkára, megél és jó marad.” Ebben a szellemiségben és hitben nevelték itt a gyermekeket, tanítva őket nemcsak a tudásra, Isten szeretetére, hanem a munkára is.
Az esemény remek alkalmat teremtett a természetben való közösségi időtöltésre, közös tanulásra és a hittel való mélyebb kapcsolódásra.
Különleges ebédben volt részünk az erdő mellett, majd süti és kávézás után 32 kilométerrel a lábunkban tértünk vissza a kiinduló pontra.
A következő bibliai idézettel zárnám gondolataimat: „Ti pedig építőkké lettetek Isten országán, melyen alapja a próféták és az apostolok, s melynek sarokköve Krisztus Jézus maga.” (Efézus 2:20)
