Parókia Portál
A Magyarországi Református Egyház 2025-öt az ifjúság évének nyilvánította. Ennek országos kezdeményezéséhez csatlakozva szeptember 21-én gyülekezetünk is megtartotta az Ifjúság vasárnapját, amelynek keretében az istentisztelet középpontjába a fiatalokat állítottuk. Célunk volt, hogy a fiatal nemzedék aktív szereplője legyen a liturgiának, és ezáltal is erősödjön a gyülekezeti közösség és a fiatalok közötti kapcsolat, valamint az ifjúságban a szolgálatkészség és felelősségtudat.
Az előkészületek során különösen figyeltünk arra, hogy a konfirmandusokból és ifisekből álló fiatalok mellett a 100 éves fennállását idén ünneplő budai cserkészcsapat is szerepet kapjon. Fontos szempont volt, hogy ne különálló csoportként, hanem egymással együttműködve, közösen vállaljanak szolgálatokat.
Az istentisztelet 10:00-kor kezdődött, de már 9:00-tól érkeztek a segítők, hogy előkészítsék a templomkertet, ahol egy úgynevezett „ifis sarok” került kialakításra: szőnyegekkel, babzsákokkal, csocsó- és pingpongasztallal, valamint asztalokkal a szeretetvendégséghez. A gyülekezeti tagokat 9:40-től fiatalok fogadták a főbejáratnál, kedvesen köszöntve minden érkezőt.
Az istentiszteleten mintegy 20 ifis és 40 cserkész vett részt aktívan. A cserkészek váltásban, zászlóval álltak végig a szószék előtt. A liturgiába több fiatal is bekapcsolódott. A gitáros éneklést Harmathy Balázs, gyülekezetünk új ifjúsági munkása vezette, aki ezen az alkalmon mutatkozott be közösségünk előtt. A közös énekek között szerepelt a Mennyben fenn a trónusnál és a Jézus nyájas és szelíd énekek. Az igehirdetés előtt egy ifis mondott imádságot, majd az igehirdetést követően három fiatal imádkozott a gyülekezetért, az ifjúságért és a jövőért. A perselyezést is a fiatalok végezték: az öt hajó mindegyikében egy-egy fiatal szolgált. Az alkalom zárásaként a résztvevők igés kártyákat kaptak, melyek elkészítésében a pénteki ifjúsági alkalom résztvevői segítettek.
Az istentisztelet után a templomkertben kötetlen együttlét következett. A gyülekezeti tagok előzetesen meghirdetett szeretetvendégség keretében süteményekkel, gyümölccsel és üdítőkkel készültek. A beszélgetések után a fiatalokat játékra hívtuk: mozgásos és csapatépítő feladatokon keresztül kapcsolódtak egymáshoz. Nagy sikere volt a cipő-elkapós gyorsasági játéknak, valamint a zenés formációs játéknak, amely során adott számú embernek kellett különböző alakzatokat felvennie.
A délelőttöt közös pizzázás zárta, majd a résztvevők közösen segítettek a rendrakásban. A program körülbelül 13:00 óráig tartott.
Összességében az Ifjúság vasárnapja felemelő, közösségépítő alkalom volt, amely nemcsak a fiatalok szolgálatát erősítette, hanem a gyülekezet egészének is megerősítette a jövőbe vetett reménységét. A szervezésben és megvalósításban részt vevők összefogása példaértékű volt.
Bedekovicsné Molnár Boglárka
Lassan egy hónapja már, hogy véget ért gyülekezetünk nyári tábora. Olvassátok szeretettel a visszaemlékezést Helyes Sarolta gyülekezeti tagunk, presbiterünk tollából!
Néhány év kihagyás után nagy izgalommal és imádságos lélekkel készültem a gyülekezet nyári táborára, amire július 30–augusztus 3-ig került sor a balatonszárszói református üdülőben, 240 fő részvételével.
Tekintettel a gyülekezetünk életében néhány hónappal ezelőtt történt váratlan változásokra (több lelkész távozásának bejelentése), presbiterként a felelősségérzet is erősen munkált bennem, hisz gyülekezeti testvéreimben voltak kérdések, amikre válaszokat vártak a vezetés részéről. A tábor tartalmi tematikáját kidolgozók ezt figyelembe véve nem egy feszített programot állítottak össze, hanem a lelki alkalmak mellett bőven volt idő egymással, őszinte légkörben megbeszélni a gyülekezet jelen helyzetével kapcsolatos kérdéseket és személyes megéléseket.
Az érkezés napján a regisztráció olajozottan működött, az este egy rövid áhítattal indult, a kiváló dicsőítő zenekarunk, a Budasoul – élükön Szemők-Csatári Bíborka lelkészünkkel segített „felemelni” lelkeinket a hétköznapokból Isten felé. Akkor este az angyalválasztás is megtörtént, ami a gyermekek egyik kedvence, hisz a következő napokban meglepetéseket jelent az abban résztvevőknek, majd a tábor végén „lelepleződnek” egymás előtt az ajándékozó „angyalok”.
A következő napokban az előadások az alábbi témákat ölelték fel: az evangélium megértése; örökbefogadás; bálvànyimádás. Az előadást követő kiscsoportos beszélgetések ezen témák mentén dolgoztak tovább. A felnőtteknek szóló előadások alatt a gyermekekkel hittanoktatók és önkéntesek foglalkoztak.
Ebéd után minden nap voltak szabadon választható délutáni elfoglaltságok (pl. kézműves foglalkozás) és szabadidő. A Budatéka a tábor alatt folyamatosan kínálta a jobbnál jobb hitmélyítő- és gyermekkiadványokat. Esténként pedig változatos programok vártak: Budatéka (olva)show; Budasoul koncert és Zsongó-bongó táncos együttlét.
Minden este a főépület melletti szabad téren úrvacsorás áhítatra gyűlhettünk össze, majd a Csárdában „Mélybenéző” bizonyságtételeket hallgathattunk. A közös imádság mint legfontosabb kapcsolati forma Istennel, nagy hangsúlyt kapott a tábor teljes ideje alatt.
Vasárnap ünnepi úrvacsorás istentisztelettel zárult a program. Az igehirdetés témája az evangéliumi bűnbánat és megújulás volt. Búcsúzás előtt elkészült a táborzáró csoportkép.
Összességében úgy érzem, a tábori napjaink Istentől áldottak voltak! Az imádságos együttlétek, baráti beszélgetések hoztak egyfajta tisztábban látást, reményt mutattak a jövőre és elindítottak egy gyógyító megbékélést, az őszinte, nyílt, szeretetben történő beszélgetések által.
SOLI DEO GLORIA!
Fekete Fanni, a Képmás magazin fiatal újságírója felnőttként konfirmált gyülekezetünkben. Lelki útját röviden már megosztotta velünk idén pünkösdkor, most pedig a Parókia portálon tett vallást hitéről és Isten munkálkodásáról az életében. Hálával olvastuk a sorait.
„Abban, hogy megtegyem Isten felé az első lépést, több tényező is közrejátszott. Az egyik, hogy nővérem kislányának én lettem a keresztanyja. Ha idősebb lesz, akkor szeretném vezetni ezen az úton, ehhez azonban arra van szükség, hogy az én hitem is biztos lábakon álljon” – írja motivációjáról Fanni, aki gyermekként is érezte már Isten gondviselését, de zárkózott természete kamaszként távol tartotta a konfirmáció-előkészítő csoporttól.
„Annak is hatása volt rám, hogy egy keresztény értékeken alapuló magazinnál dolgozom, a munkatársaim életében fontos szerepet tölt be a hit. Szerettem volna hozzájuk ebben is kapcsolódni, de még sokáig nem éreztem magaménak a témát. Aztán egyik kolléganőm elhívott a Budai Református Gyülekezet olvasócsoportjába, ami megtetszett. Mikor véget ért, megnéztem a gyülekezet honlapján, indul-e hasonló. Könyvolvasó ugyan nem, de egy hitfelfedező csoport indult: elsősorban azok jelentkezését várták, akik szeretnék elmélyíteni hitüket és aztán konfirmációt tenni. Pont nekem szólt ez a felhívás. Csatlakoztam a csoporthoz, ahol nagyon kedves embereket ismertem meg. Közéjük érkezve békességet éreztem, és nem féltem kérdezni vagy megosztani kétségeimet, például az imádkozásról. Hogy miért nem válaszol Isten, amikor olyan régóta esedezem valamiért.”
Amikor elérkezett a konfirmáció ideje, úgy érezte, felkészült rá, hogy mások előtt is megvallja hitét: „Az istentiszteletre csoporttársaimmal választanunk kellett egy-egy igét és elmondani a gyülekezet előtt. Én Márk evangéliuma 11. részének 22–24. verseit választottam, amikor Jézus így fogalmaz Péternek: »Higgyetek Istenben! Mert bizony mondom nektek, ha valaki azt mondja ennek a hegynek, ‘Kelj fel, és vesd magad a tengerbe!’, és szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, annak meg is adatik az. Azért mondom nektek: higgyétek, hogy megnyeritek mindazt, amit könyörgésetekben kértek, és meglesz nektek.« Azt írja, a saját életében is így mozdította el az akadályokat, amikor gátlásossága ellenére barátokhoz, közösségekbe vezette és megannyi riport elkészítéséhez adott neki bátorságot.
Fanni teljes írása a Parókia portálon olvasható.
*
Fotók: Feke Eszter | A konfirmáció visszanézhető a Budai Református Gyülekezet YouTube-csatornáján:
Idén nyáron is nagy öröm volt együtt tölteni egy hetet a Budai Református Gyülekezet alsós hittantáborában. Tizenegy lelkes kisiskolással jártuk végig az öt nap bibliai történeteit, énekeltünk, játszottunk, beszélgettünk – Isten szeretetét keresve és közösségben megélve.
A programban szerepelt múzeumpedagógiai foglalkozás a Mesemúzeumban, kincskeresés a templomban, örömteli táncház a Romano Glaszo együttessel, valamint érzékenyítő találkozások vakvezető kutyákkal és kerekesszékes vendégünkkel a Szemléletváltó Egyesülettől.
A bibliai történetek – Simeon és Anna, a kánai menyegző, Jézus megkeresztelkedése, Bartimeus és a bethesdai beteg – mély üzeneteket hordoztak, melyeket közös játékokkal, zsidótánc-tanulással, kézműves foglalkozásokkal és énekléssel dolgoztunk fel.
A hetet ünnepi műsorral zártuk a templomban, ahol a gyerekek szívből énekeltek és mutatták be az elkészült plakátokat a szülőknek és a családtagjaiknak.
Hálásak vagyunk Istennek ezért az élményekkel teli hétért, és köszönjük mindenkinek, aki részese volt!
(Edit, Eme, Kata, Kriszta, Marci, Mesi, Melinda, Peti, Tina, Tündi)
Június végén nyári pihenőre mennek a Budatéka szolgálói, legközelebb a nyári táborban találkozhattok velük. Egy körkérdéssel zárjuk az évadot, amelyből kiderül az is, hogy mi volt a legképtelenebb/legizgalmasabb/legdrámaibb/leglegleg kérés az elmúlt fél évben.
„Azért szeretek a pult mögött állni, mert tudom, hogy valami szuper jó dologgal tudok szolgálni a gyülekezetben. Nagyon örömteli volt, amikor egy gyülekezeti hírlevélben megjelent cikk alapján jóval többen kerestek egy könyvet, mint amire számítottunk.” (Zsófi)
„Azért szeretek a pult mögött állni, mert szeretem a könyveket, szeretek olvasni, és szeretném ezt a szenvedélyt másokkal is megosztani. Egyszer egy német turista azt kérte, hogy mondjam már el röviden, miről szólt az istentisztelet.” (Zoli)
„Azért szeretek a pult mögött állni, mert ezer mosolyt kapok és adok. A legfurcsább kérés: egy nagy faragott keresztet szeretett volna venni valaki.” (Kata)
„Azért szeretek a pult mögött állni, mert így közvetlen kapcsolatban lehetek az emberekkel, segíthetek nekik könyvet találni, és mert fantasztikusak a Budatékások! A legizgalmasabb kérés…hm…talán inkább a legkedvesebb – valaki, aki akkor volt először a gyülekezetben, útmutatást kért, és jó érzés volt, hogy üdvözölhettem, fogadhattam nálunk. Nem mindig könnyű először és egyedül megérkezni egy új helyre, környezetbe.” (Oli)
„Azért szeretek a pult mögött állni, mert itt lehet a legtöbb emberrel találkozni És a könyveken keresztül kapcsolódni. A leglegleg pedig, hogy kb. 200 alkalommal mondtam a betérő turistáknak, hogy ez nem katolikus templom.” (Zita)
„Azért szeretek a pult mögött állni, mert valódi találkozásokkal ajándékoz meg. A legfurcsább kérdés… nem is tudom, de mindenki megkönnyebbül, amikor meg tudom mondani merre van a mosdó…” (Ilona)
„Azért szeretek a pult mögött állni, mert jókat lehet beszélgetni a testvérekkel, s a bekukucskáló emberekkel. A legizgalmasabb kérdés az volt, miért csak ezeket a Bibliákat áruljuk?” (Kriszti)
Gyülekezetünk önkéntesei minden évben részt vesznek a Szeretethíd Kárpát-medencei Református Önkéntes Napokon. Nem volt ez másképp idén május 23–24-én sem. Különböző helyszíneken, más-más időpontokban, összesen százhúszan szolgáltak együtt a budapest–budai reformátusok.
Pénteken a templomkertet rendeztük és adományokat válogattunk a csepeli hittanosokkal, virágokat ültettünk a cserkészotthon előtt a cserkészekkel, illetve ellátogattunk a Szobi utcai hajléktalan-lábadozóba a Mustármag csoporttal.
Szombat délelőtt a templomi kezdő áhítat után JÓ AZ ÚR! virágültetés következett a templom előtti rézsűn, illetve konyhai szolgàlat, majd ebéd után süteménykészítéssel, templomkert-takarítással, és virágültetéssel zárult a nap a társasház udvarán.
Jó volt újra együtt, örömmel szolgálni az Úrnak. Köszönjük mindenkinek az odaszánt időt, erőt!
A képekre kattintva galéria nyílik
Szeretettel osztjuk meg Tóth Emese presbiterünk, hittanoktatónk beszámolóját a március 29-én Kecskeméten megrendezett katechetikai találkozóról. A cikk megjelent a Parókia Portálon, amely erre a linkre kattintva olvasható.
A 2025. március 29-én Kecskeméten megrendezett katechetikai találkozón Lenkeyné Teleki Mária református lelkész, a Dunamelléki Katechetikai Támogató Szolgálat vezetője köszöntötte a résztvevőket.
Az áhítatot Pál Ferenc református lelkész tartotta, az Apostolok cselekedetei 27. részének 22-23. versei alapján: „Én azonban most is azt tanácsolom nektek, hogy bizakodjatok, mert egy lélek sem vész el közületek, csak a hajó.” Pál útja Rómába – ez volt a textus, az igehirdetés középpontjában pedig a reménység állt. A lelkész arra hívta fel a figyelmet, hogy a hitoktatók szolgálatában is gyakran kerülünk viharos helyzetekbe, mégis kapaszkodhatunk abba a bizonyosságba, hogy Isten ígéretei biztos alapot jelentenek számunkra. A résztvevők számára az is elgondolkodtató kérdésként fogalmazódott meg, hogy
milyen reménység él bennünk, és mit tapasztalunk: milyen reménysége van a gyerekeknek, akikkel foglalkozunk?
Az igei gondolatok után rövid megosztás következett kis csoportokban, majd imaközösség.
Ezt követően dr. Szászi Andrea, az RPI katechetikai igazgatóhelyettese oktatási előadóként tartott plenáris előadást „Nevelés a 21. században: generációk a gyakorlatban” címmel.
Az előadás betekintést nyújtott az Alfa- és a Z-generáció jellemzőibe, különös tekintettel a 2010 után született gyermekekre, akik jelenleg a hittanoktatásunk fókuszában állnak. Szó esett a generációs különbségek pedagógiai vonatkozásairól, a digitális környezet hatásairól, valamint a tanulási stílusokhoz illeszkedő módszertani megközelítésekről. Az elméleti háttér mellett számos gyakorlati példát is kaptunk arra, hogyan lehet ezekre a sajátosságokra reflektálni a hitoktatás során.
A párhuzamosan zajló délutáni szekciók három téma köré csoportosultak:
- Újszövetségi történetek – kreatívan (Zimányi Noémi): A szekcióban kreatív és játékos módszereket ismerhettünk meg, amelyekkel az újszövetségi bibliai történetek élményszerűen, interaktív módon adhatók át a gyerekeknek.
- Ötletek az ifjúsági közösségépítéshez (Csőri-Czinkos Gergő): Az ifjúsági csoportok megszólításának, motiválásának és megtartásának lehetőségeiről esett szó, különösen a közösségi élmények és a kapcsolódás fontosságára fókuszálva.
- Ötlettár az óvodai katechézishez (Pluhár Gáborné): Ebben a szekcióban a legkisebb korosztályhoz való közelítés kreatív eszköztárát ismerhették meg a résztvevők: mondókák, dramatikus játékok, vizuális elemek és ritmikus eszközök segítségével.
A nap zárásaként sor került egy fórumbeszélgetésre, ahol Lenkeyné Teleki Mária és dr. Szászi Andrea ismertették az előmeneteli rendszer aktuális kérdéseit, valamint a Katechetikai Szolgálat közeljövőbeli programjait és fejlesztési irányait. A résztvevők kérdéseket tehettek fel, megoszthatták tapasztalataikat és észrevételeiket is. A találkozó egész napos programja gazdag lelki és szakmai feltöltődést nyújtott, segítve bennünket abban, hogy a generációs különbségek ismeretében még hatékonyabban végezhessük szolgálatunkat az egyházban és az iskolákban egyaránt.
Az alkalom áldásmondással zárult.
Akik a gyülekezeti Nagyteremben járnak láthatják, hogy a falakat új festmények díszítik.
Vasárnap, Sipos Endre festőművész, művészetfilozófus gondolataival nyílt meg Deák Ilona festőművész Úton-útfélen című kiállítása.
Deák Ilona művészeti tanulmányait a Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban, majd a Magyar Képzőművészeti Főiskolán végezte, Fónyi Géza osztályában.
Folyamatosan alkot, egyéni és csoportos kiállítások résztvevőjeként jelen van a művészeti életben.
Célja, hogy munkái segítségével fürkéssze ki az élet titkait, munkáival valljon saját magáról, a világról.
Hagyományos technikával készült olajfestményeket készít, ahol az ember ábrázolása áll a központban. Hozzánk az utóbbi időben készített tájképeit hozta el.
„Az utóbbi években több időt töltöttem művésztelepeken plein air festéssel, ami új lehetőségeket nyitott meg előttem.
Idáig ezek a festmények kevéssé szerepeltek kiállításokon, a festés szeretete, a tájban a természetben való munkálkodás öröme, a természettel való összeolvadás nagyszerűsége ami létrehozta őket.
Most ez az alkalom, ahol előhozakodom ennek a passziónak az eredményeivel. Fogadják szeretettel.
A fotókat IDE kattintva tekinteted meg!
Fogadjuk szeretettel!
Fotó: Kurkó Csaba
A Hét Nap Online beszámolója a március 15-ei ünnepi alkalomról:
Március 17-e, Budai Református Egyházközség, Buda, Víziváros (19 óra)
„Szép hazádért, kedvesidért…”
A Tabulatúra régizene-együttes klubjának márciusi alkalmán a hazáért harcolók mementója került fókuszba, szabályos idővonalra helyezve mind a Rákóczi-, mind az 1848/49-es forradalom és szabadságharc zenei emlékeit. Az est közreműködői Rossa Levente Bors „tabulatúrás” zenetanár növendékei voltak: a fővárosi Kiss Zenede Alapfokú Művészoktatási Intézményből (AMI), valamint a Nagykovácsi Alapfokú Művészeti Iskolából (NAMI). A Budai Református Egyházközség gyülekezeti termében zajló alkalom a publikum kötelező megénekeltetésével („Csínom Palkó, csínom Jankó…”), illetve kötetlen társalgással és szeretetvendégséggel zárult.
Fotóink a beszámolóban megnevezett helyszíneken készültek.
Fényképezte: Martinek Imre
Az Úr kegyelméből egy áldott hetet tölthettünk együtt az idei mátraházi csendeshéten február 24 és 28 között, amin 38-an vettünk részt. A gyülekezetünkön kívül voltak még hódmezővásárhelyi evangélikus és szegedi református testvérek is, az összeszokott csapatot pedig 8 újonnan becsatlakozott személy tarkította.
A hét tematikáját Sáfrán Zsuzsa és Siba-Rohn Hilda lelkésznőink állították össze, akiktől az archetípusokról tanulhattunk játékos feldolgozásban. Az esti Mélybenéző beszélgetéseken Bedekovics Péter vezetőlelkészünket, Miskolczy Zsuzsanna diakónust és ráadásként Erdős Eszter nyugdíjas lelkipásztort hallhattuk mesélni az életükről.
A szerencsés egybeesésnek köszönhetően még ünnepelhettünk is közösen, ugyanis hétfőn volt Bedekovics Péter és Wrchovszky Nóra születésnapja.
Nagyon megajándékozottnak éreztük magunkat, amiért még az időjárás is jóval szebb arcát mutatta, mint amit előre megjósoltak a meteorológusok. Így a nagy esőzések helyett kellemes sétákat tehettünk a környéken szabadidőnkben.
A reggeli és esti áhítatok a hét témáját segítettek jobban megérteni az Ige fényében, pénteken pedig egy úrvacsorás istentisztelettel zártuk az együttlétet.
Aki kíváncsi a részletekre, azt bátorítjuk, hogy keressen fel egy résztvevő testvért és kérje meg, hogy meséljen neki!
Jövőre reméljük, hogy még többekkel együtt élvezhetjük majd ennek a feltöltő hétnek az áldásait.
200 hét, 200 csütörtök este, 200 ima, 200 vers.
Mikor Illés Dávid a covid járvány idején bezárt templomunk helyett parkolóban, templomkertben, online kezdett alkalmakat tartani – megkért, hogy kapcsolódjak be az esti imádságba.
Az első alkalmak inkább izgalmasak, mint mélyek voltak, a közvetítés nehézségei inkább feszültséget okoztak, mint örömöt.
Aztán egyszer csak minden a helyére került és mi hétről hétre összegyűltünk imádkozni, ahogy ezt most is tesszük minden csütörtökön gyülekezetünk YouTube csatornáján 21 órakor élő adásban.
Közösséggé lettünk még akkor is, ha személyesen nem ismerjük egymást. Az évek óta együtt töltött esték visszajelzései megerősítést adnak, hogy sokaknak ez a fél óra jelenti a közös ima örömét.
Az imaalkalmakat eddig több, mint 20000-en hallgatták meg több kontinensről és ahogy oly sokan írják: kíséri útjukon, reményt és biztatást ad.
Személyesen is hosszú utat jártam be, közelebb kerültem az igéhez, Istenhez és önmagamhoz.
Szeretettel várok mindenkit, csatlakozzatok hozzánk és imádkozzunk együtt!
Fördős Kata
Adományokkal jártunk Komáromban
A gyülekezeti tagok által hozott természetbeni adományokkal támogathattunk egy külhonból Magyarországra települő családot új háztartásuk berendezésében. Takarók, konyhai edények, háztartási eszközök, ágynemű, egyéb háztartási textiliák, mind nagy segítség a számukra, hiszen ezek szükségesek a mindennapi életvitelhez, de így az azonnali beszerzése nem égetően szükséges, megnyugtatóan megoldható a most kapott adományok segítségével.
Köszönet Vincze Petronellának, aki saját gépkocsival segített az adományokat hozzájuk eljuttatni. Nagy segítség volt ez a számukra, mert nekik maguknak nincs gépkocsijuk.
A gyülekezet nevében egy bibliàt is vittünk nekik ajándékba, kívánva Isten jelenlétét, áldását új otthonukban.
A diakónia csapat nevében
Csenki Zsuzsa
Vincze Petronella
A vajdasági Gyermek- és Ifjúsági Missziónál voltunk látogatóban Bácsfeketehegyen.
Gyülekezetünk három tagú küldöttsége ellátogatott a vajdasági Bácsfeketehegyre meglátogatni az ott már több évtizede működő gyermekmissziót, mellyel 2007 óta vagyunk kapcsolatban.
Szombaton nagy élmény volt részt venni egy gyermekfoglalkozáson majd egy ifjúsági órán. Az ifjúsági Missziót Halász Sámuel, a gyermekfoglalkozásokat felesége Halász(Szolga) Renáta tartja, egy- egy bibliai történetet a fiatalokkal közösen feldolgozva. Jó volt látni a gyerekek érdeklődését odafigyelését.
Összesen mintegy hetven gyermek, ifjú vett részt a két alkalmon.
Összesen mintegy hetven gyermek, ifjú vett részt a két alkalmon.
Vasárnap kora reggel indultunk Szabadkára, ahol az ottani magyar református gyülekezet úrvacsorás istentiszteleti közösségében részesülhettünk.
Szeretnénk a kapcsolatainkat tovább építeni a gyermek-és ifjúsági misszióval. Reméljük hamarosan újra találkozhatunk már akár egy nagyobb gyülekezeti csoporttal meglátogatva őket. Bácsfeketehegyen a szállásunk a Református Központban volt, melynek költségét a résztvevők fedezték, remélve, hogy a mostani látogatásunk egy új kapcsolatteremtés első lépése volt.
Imádkozzunk az ottani szolgálatokért!
Csenki Zsuzsa, Bakó Zita, Helyes Sarolta presbiterek, a diakóniai látogató csoport tagjai
Zenés megemlékezés volt a templomunkban a Reformációról.
Október 21-én a Tabulatúra Régizene klub tagjai emlékeztek meg a reformációról.
Ezúttal a zenekarvezető Rossa Levente Bors nélkül, de rengeteg izgalmas történettel színezve a varázslatos muzsikákat. A zenei élmény mellett sokat megtudhattunk a zsoltárok történetéről is.
Közös éneklésre is sor került, a 42. zsoltárt énekelhette a zenészekkel együtt a közönség.
Koncert végén szeretetvendégség várta a megjelenteket, melyen még sokáig beszélgethettünk, ismerkedhettünk egymással.
Legközelebbi alkalmunk november 19-én hétfőn 19 órakor lesz a gyülekezet nagytermében, reménység szerint egy különleges vendéggel.
Mindenkit szeretettel várunk a további alkalmainkra!
Bakó Zita
72 óra kompromisszum nélkül a Szilágyi Dezső téren
Itt voltak nálunk a Szilágyi Dezső téren a csepeli Egressy Béni Református Művészeti Szakgimnázium végzős hittanosai két hittan tanárnő vezetésével vagy huszan és rendbe kapták a templom előtti kocsifelhajtók végeit, ami a múlt pénteki alkalommal elmaradt, meg a raktárban bezsákolták a ruhaadományokat.
Köszönik a lehetőséget. Mi meg köszönjük az ő segítségüket!
Köszönjük Nagy Betti hittantanár hűséges szervező munkáját is! S.D.G!
Jövőre is terveznek jönni hozzánk, ha lesz fogadókészség részünkről májusban a Szeretethídra, ősszel a 72 óra kompromisszum nélkül önkéntes akcióra.
Érettségi idején gondoljunk rájuk imádságban! Négy éve minden évben kétszer itt jártak nálunk, segíteni, önkénteskedni a közösségi szolgálat keretén belül.
Szolgáljatok az Úrnak örömmel!
GYÜLEKEZETI ŐSZI CSALÁDOS KIRÁNDULÁS
A gyülekezeti családi kirándulásunk ragyogó napsütésben, csodálatos őszi tájban telt a Nagyfejű Csajkó Tanösvényen. A túra során három meghatározó állomáson keresztül elmélkedtünk Isten szeretetéről és gondviseléséről, ahogyan azt az ige hirdeti: „Lássátok, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya, hogy Isten gyermekeinek neveztetünk! És azok is vagyunk.” (1 János 3:1)
Az első állomáson az örömre és arra emlékeztünk, hogy Isten gyönyörködik bennünk. Ahogyan egy szülő örömmel nézi gyermekét, szerelmes a kedvesét, úgy tekint ránk is szeretettel és büszkeséggel a Mennyei Atya.
A második állomáson a bizalom és vezetés volt a téma. Jézus tanítása szerint olyanoknak kell lennünk, mint a gyermekeknek, akik feltétlen bizalommal követik szüleiket. Ezt az állomást egy szép imaginációs gyakorlat tette különlegessé, ahol behunyt szemmel, a nap sugarai alatt átadtuk magunkat ennek az érzésnek.
A harmadik állomáson arról elmélkedtünk, hogy Isten gyermekeiként örökösök vagyunk. Isten örökséget készített számunkra: az örök életet. Ez a kegyelmi ajándék emlékeztet arra, hogy családtagokként részesei lehetünk Isten szeretetének és ígéreteinek.
A kirándulás játékokkal és imádsággal zárult, megerősítve közösségünket és az összetartozás örömét.
Tóth Eme
Diakónusunk köszöntése a diakónusok vasárnapján
A július 7- i istentiszteletünkön köszöntöttük dr Vargáné Tárnok Anna diakónusunkat, aki már több, mint 10 éve szolgál közöttünk.
Az Úr áldja meg további szolgálatait, életét, családját.
Szép ajándék volt ebből az alkalomból a Reformátusok Lapjában megjelent, vele készült mellékelt riport.
Csenki Zsuzsanna diakóniai gondnok
A Reformátusok Lapja 27. számában jelent meg az interjú a diakóniai szolgálatról Vargáné Tárnok Annával, olvassátok szeretettel!
A diakóniához elhivatottság kell, hit és élő kapcsolat Istennel. Ebből táplálkozik a hivatás, a szolgálni akarás. A diakónus nem jótékonykodni akar, hanem Isten vezeti, az ő szeretetéből merít, úgy munkálkodik – vallja Vargáné Tárnok Anna, a Budai Református Egyházközség diakónusa, aki szerint nem a diploma tesz valakit e szolgálatra alkalmassá. Július első vasárnapján a diakónusoknak mond köszönetet az egyház. Egy segítő beszélgetésnél egy szakembernek el kell határolnia a magánéletét a szakmai tevékenységétől. A lelki beszélgetésnél viszont hitbeli megéléseink megosztása teszi nyitottá a másikat. Vargáné Tárnok Anna is úgy érzi, kliens és segítő kapcsolata helyett lelki kapocsra van szükség testvér és testvér között.
A gyülekezetben összegyűlt adományokat péntek este a lelkes önkéntesek átválogatták, szortírozták, majd szombaton délelőtt megpakoltuk a Református Szeretetszolgálat kölcsönbe kapott mikobuszát és Kovács Dávid segítsegével elszállítottuk Cegléd- Ugyerbe az ottani tanyavilágban élő rászorultak részére.
S.DG!
Köszönet a segítőknek:
Barócsi Ditta
Máday Kati
Vas Vera
Klupp Edit és Ajsa
Braczkó Zsuzsa
Vincze Petronella
Igaz Éva
