„Ha egy ember szeretve van, akkor azt érzi, mindenre képes” | Interjú készült Szemők-Csatári Bíborkával

„Ha épp fájdalomban, megpróbáltatásban, gyászban vagy, az nem jelenti azt, hogy ott szeretet nincs, mert ez nem igaz. Krisztus a teljes szeretet, és Ő minden félelmet legyőzött” – Szemők-Csatári Bíborkával, gyülekezetünk egyik lelkészével a 777 blog készített interjút táncművészetről, lelkészi elhívásáról, a Budai Református Gyülekezetben végzett szolgálatáról és a nehézségekben megmutatkozó vigasztalásról.

Bíborka sokáig táncművésznek készült, de végül a teológia mellett döntött. Beszélgettek vele arról, hogy nehéz-e ma nőként lelkésznek lenni, hogy mik a tapasztalatai a lelkigondozások során, és hogy mit szokott útravalóként mondani a jegyesoktatáson a pároknak. Felemelő gondolatokat osztott meg velünk a hitről és a tiszta szeretetről is, amelyeket érdemes magunkkal vinni! Egy részlet az interjúból:

Hogy kötöttél ki éppen a Budai Református Gyülekezetben? Mit szeretsz benne leginkább?

Érdekes módon én előtte nem ismertem a Szilágyi Dezső téri református gyülekezetet, de a 2017-es Csillagponton találkoztam néhány barátommal, akik összekötöttek Budával. Eljöttem, bemutatkoztam, megismerkedtem Illés Dáviddal, és az egész olyan gyorsan történt, hogy fel sem fogtam. Egyszer csak arra eszméltem, hogy zajlik a költözés Budapestre. Amikor elkezdtem itt szolgálni, éreztem, hogy nekem tényleg ide van hívásom, és mélyen megszerettem, meggyökereztem itt.

Akkor itt vagy azóta is, megszakítás nélkül?

Igen, már nyolc éve itt vagyok.

Mit tanultál magadról és a közösségről ez alatt az idő alatt?

Azt mindenképpen megtanultam itt, hogy milyen őszintén és önazonosan jelen lenni a szolgálatomban és a gyülekezet közösségében, hogy nincsenek olyan helyzetek, nincsenek olyasfajta nehézségek, amikről itt ne lehetne beszélni.

Ez egy nagyon intellektuális és önreflektív gyülekezet, és köztük ezt nem volt nehéz felfedezni. Pont, amikor ide megérkeztem, elkezdtem én is még inkább önismerettel foglalkozni, amit tánccal is összekötöttem. Illetve elkezdtem vezetni a gyülekezetben csoportokat az istenkapcsolat és önismeret témakörében.

Nem érzek kliséket, amiket követni kellene, ami nem azt jelenti, hogy szabályokat rúgunk fel vagy ne azt követnénk, amit a református egyház kér, hanem hogy ezt megpróbáljuk minél őszintébben és emberibben tenni.

Azt szeretnénk, hogy az emberek ne kényszerként éljenek meg semmit, hanem szeretettel és természetesen, mint a levegővétel.

A teljes interjú a 777blog.hu-n olvasható.

Fotó: Szabó Csaba / 777blog.hu