IHLET | Lőrincz Zsuzsa alkotásai a gyülekezeti Nagyteremben

Akik a gyülekezeti Nagyteremben járnak láthatják, hogy a falakat új alkotások díszítik: 2025. október 12-én vasárnap P. Boros Ilona képzőművész gondolataival nyílt Lőrincz Zsuzsa festő-, grafikus-, szobrászművész IHLET című kiállítása. 

Boros Ilona elhangzott megnyitója: 

„Lőrincz Zsuzsa Prágában élő és alkotó művész az IHLET címet adta itt látható kiállításának. 

Az ihlet szó lexikai értelmezése szerint „műalkotásra serkentő, emelkedett, felfokozott lelkiállapotot” jelent. Alkotónak lenni pedig annyit tesz, mint létrehozni, kreálni valamit, ami addig nem létezett.

Zsuzsa teremtő képzelete pedig rengeteg anyagot talál, amelybe érzelmeket vetíthet, és rengeteg technikát, amellyel mindezt megvalósíthatja. Otthonosan mozog a grafikai eljárások terén: készít akvatintát, mezzotintát, metszeteket, litográfiát és monotypiát, de a magukat nehezebben adó anyagokkal is bátran kísérletezik: kő és fémszobrok sokasága gazdagítja életművét.  De említhetem saját készítésű merített papírjait, kollázsait is, hiszen szinte bármi, amin megakad a szeme, művészi kihívássá válik számára. 

Erről ő maga így vall:

„Szeretek különböző anyagokkal dolgozni, kombinálni azokat, kipróbálni a bennük rejlő lehetőségeket. Igyekszem az anyag lelkére hallgatni, ami segít abban, hogy új és új formákat, alakzatokat találjak. Például a drót…. A drót maga kemény vagy lágy grafikai vonal. Amint elkezdek vele dolgozni a térben, remegő, érzékeny vonallá válik, aztán összegabalyítom, bogozom, fodrozom. Megpróbálok nagy formákat létrehozni vele. Csavarom, összenyomkodom, kovácsolom, kalapálom. 

Kompakt formák születnek így, amelyek egyidejűleg könnyűnek és törékenynek tűnnek. A szobor belseje levegős marad, a fényben áttetsző, az anyag, azaz a drót körül veszi a „semmit”…. Ős-semmi üres tér, amelyben alázattal jön létre az alkotás, a szobor.”

Valóban, Lőrincz Zsuzsa valamiféle ős tudás birtokosaként alkot és a látszólag különböző témák – ipartelepek, városképek, emberalakok és bibliai ihletésű ábrázolások mögött változatlan létezés rejlik. 

A kiállított munkákat nézve első ránézésre talán kicsit ellentmondásosnak tűnhet Veronika kendője és gyári épületszerkezet egymás mellé kerülése, de ez csak látszólagos ellentmondás. Hiszen a kladnói vagy ostravai ipari objektumra – és annak síkbeli, képi variációjára – ugyanúgy kivetíthető alkotójának aktuális lelkiállapota, mintha embereket ábrázolna a papíríveken. „Az építészet kővé vált zene” mondja Goethe, s most ez a kővé, acélcsövekké vált zene tovább változik: a kő és a fémek pasztellé lágyulva adják lelküket hordozójuknak, a papírnak. Zsuzsa képei szívvel rajzolt, festett városok, ahol nyoma sincs a mértani szigornak. A vonalzós szögleteket és nyílegyenes vonalakat szabad folyású, érzéki görbületek váltják fel, amelyek úgy kanyarognak, mint a folyók, úgy gomolyognak, mint a felhők, és úgy ívelődnek, mint a hegyvonulatok. Hiszen van egy Istentől kapott, teremtett világunk és abban alkot a megteremtett ember magának egy sajátságos másikat. A kettőnek pedig elválaszthatatlan egységben, harmóniában kellene léteznie, működnie. 

„ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá” 

mondja az írás. Közös felelősségünk hogy igaz alapra építkezzünk, s Krisztussal fenntartott kapcsolatunk révén váljunk világunk építő kövévé. Azok a képi gondolatok, fényszövések, amelyet Lőrincz Zsuzsa hozott el nekünk, ennek az építkezésnek a részei. Olyan tartalmak, amelyektől távol áll az önzés, a versengés, a nyerészkedés, a világunkat elárasztó ál-boldogság keresése. 

Ez az emberi és művészi hozzáállás egyre ritkább, ezért is öröm itt és most találkozni vele. Élvezzük és őrizzük együtt, mind, akik nyitottak vagyunk rá. 

Befejezésül pedig Ady Endrét idézem, aki nálam pontosabban fogalmazza meg ezt a felelősségünket Intés az őrzőkhöz című versében:

Őrzők, vigyázzatok a strázsán,
Az Élet él és élni akar,
Nem azért adott annyi szépet,
Hogy átvádoljanak most rajta
Véres s ostoba feneségek.
Oly szomorú embernek lenni
S szörnyüek az állat-hős igék
S a csillag-szóró éjszakák
Ma sem engedik feledtetni
Az ember Szépbe-szőtt hitét
S akik még vagytok, őrzőn, árván,
Őrzők: vigyázzatok a strázsán.”   

Boros Ilona

A kiállításmegnyitón készült képek az alábbi galériában tekinthetők meg: KÉPGALÉRIA

Várunk minden érdeklődőt a nagyteremben 2026. február 5-én 18 órától rendezett találkozóra, beszélgetésre is.

Szeretettel ajánljuk Lőrincz Zsuzsa kiállítását, alkotásainak megtekintését!