Ilyen volt a 2025-ös gyülekezeti nyári táborunk

Lassan egy hónapja már, hogy véget ért gyülekezetünk nyári tábora. Olvassátok szeretettel a visszaemlékezést Helyes Sarolta gyülekezeti tagunk, presbiterünk tollából!

Néhány év kihagyás után nagy izgalommal és imádságos lélekkel készültem a gyülekezet nyári táborára, amire július 30–augusztus 3-ig került sor a balatonszárszói református üdülőben, 240 fő részvételével.

Tekintettel a gyülekezetünk életében néhány hónappal ezelőtt történt váratlan változásokra (több lelkész távozásának bejelentése), presbiterként a felelősségérzet is erősen munkált bennem, hisz gyülekezeti testvéreimben voltak kérdések, amikre válaszokat vártak a vezetés részéről. A tábor tartalmi tematikáját kidolgozók ezt figyelembe véve nem egy feszített programot állítottak össze, hanem a lelki alkalmak mellett bőven volt idő egymással, őszinte légkörben megbeszélni a gyülekezet jelen helyzetével kapcsolatos kérdéseket és személyes megéléseket.

Az érkezés napján a regisztráció olajozottan működött, az este egy rövid áhítattal indult, a kiváló dicsőítő zenekarunk, a Budasoul – élükön Szemők-Csatári Bíborka lelkészünkkel segített „felemelni” lelkeinket a hétköznapokból Isten felé. Akkor este az angyalválasztás is megtörtént, ami a gyermekek egyik kedvence, hisz a következő napokban meglepetéseket jelent az abban résztvevőknek, majd a tábor végén „lelepleződnek” egymás előtt az ajándékozó „angyalok”.

A következő napokban az előadások az alábbi témákat ölelték fel: az evangélium megértése; örökbefogadás; bálvànyimádás. Az előadást követő kiscsoportos beszélgetések ezen témák mentén dolgoztak tovább. A felnőtteknek szóló előadások alatt a gyermekekkel hittanoktatók és önkéntesek foglalkoztak.

Ebéd után minden nap voltak szabadon választható délutáni elfoglaltságok (pl. kézműves foglalkozás) és szabadidő. A Budatéka a tábor alatt folyamatosan kínálta a jobbnál jobb hitmélyítő- és gyermekkiadványokat. Esténként pedig változatos programok vártak: Budatéka (olva)show; Budasoul koncert és Zsongó-bongó táncos együttlét.

Minden este a főépület melletti szabad téren úrvacsorás áhítatra gyűlhettünk össze, majd a Csárdában „Mélybenéző” bizonyságtételeket hallgathattunk. A közös imádság mint legfontosabb kapcsolati forma Istennel, nagy hangsúlyt kapott a tábor teljes ideje alatt.

Vasárnap ünnepi úrvacsorás istentisztelettel zárult a program. Az igehirdetés témája az evangéliumi bűnbánat és megújulás volt. Búcsúzás előtt elkészült a táborzáró csoportkép.

Összességében úgy érzem, a tábori napjaink Istentől áldottak voltak! Az imádságos együttlétek, baráti beszélgetések hoztak egyfajta tisztábban látást, reményt mutattak a jövőre és elindítottak egy gyógyító megbékélést, az őszinte, nyílt, szeretetben történő beszélgetések által.

SOLI DEO GLORIA!