Templomunk | Budai Református Gyülekezet
Pages Menu
Rss

Templomunk

 

A gyülekezet történetének kezdete

A főváros 19. század végi nagyarányú fejlődéséhez kapcsolódva, a növekvõ számú református hívők érdekében a pesti egyház országos gyûjtést indított új templomok építése érdekében. 1892-ben Pecz Samu ‘pentagon’, ötszögû terve alapján kezdték meg az elsõ budai református templom építését. A millennium évében, 1896. virágvasárnapján szentelte fel Szász Károly püspök.

 A templomépület

 

Az oromzatos fõhajón négy, szentélyszerû rész fûzõdik körbe, melyek közül kiemelkedik a központi, tízszögû felépítmény. Az épület tömegétõl elválasztva áll a budai Dunapart városképének jellegzetes és legmagasabb tornya a maga 62 méterével. A zömök templomtestbõl kiemelkedõ csúcsos, gúla alakú tetõzetet többszínû Zsolnay cserepek fedik. A II. világháborúban frontvonalon állt a templomépület, amikor is súlyos sérüléseket kapott a heves harcokban. Felújítása jelenleg is tart. A templom belseje meglepõ és felemelõ térhatású. Magas, csúcsíves nyílásokon és rózsaablakokon árad be a fény a világos falakra. Az építész a jellegzetes neogótikus szerkesztés szabályait a református liturgia igényeinek kielégítésére használta fel. A belsõ tér ötszögû központ köré szervezõdik, melynek középpontjában az Úr asztala áll. Az ötszög oldalain elhelyezkedõ szentélyszerû ‘hajók’ oldalfalain egy-egy evangélista és Pál apostol írásaiból olvashatunk különbözõ igéket. Így gyakorlati megkülönböztetésük is egyszerû: a fõbejárati, oromzatos hajóban két igét olvashatunk Pál apostoltól, így ez a ‘Pál hajó’, majd az óramutató járásával megegyezõ módon következik a Máté, Márk, Lukács és János hajó. A berendezések és a bútorzat is Pecz Samu tervei alapján készültek.

templom2alapr