TÖRTÉNETÜNK
A GYÜLEKEZET TÖRTÉNETE
A budai oldalon már a reformáció óta működött református gyülekezet, még ha templom nagyon sokáig nem is épülhetett itt. 1531-ben Dévai Bíró Mátyás missziói, gyülekezetépítő tevékenységet folytatott, amiért többször börtönbe is került. A török időkben viszonylagos nyugalomban folyt Budán a hitélet.
A Habsburg uralom alatt, egészen II. József türelmi rendeletéig (1781.) azonban a reformátusok nem szerezhettek itt birtokot, és le sem telepedhettek. Az 1800-as évek derekától kezdtek ide költözni a hívek, majd a XIX. század második felében rohamosan nőtt a lélekszámuk, 1880-ra 2303-an éltek az I. és II. kerületben.
1872-ig mindössze két református temploma volt a fővárosnak, a Kálvin téri és az óbudai, ezért a budai hívek a budavári evangélikus templomba jártak istentiszteletre. A század végére azonban szükségét érezték egy saját templom építésének, ezért 1884. május 30-án anyaegyház létrehozására tettek idítványt.
1885-ben a megalakulófélben lévő Budai Református Gyülekezet a fővároshoz folyamodott templom, paplak és iskola céljára alkalmas földterületért, majd az egyháztanács segédlelkészt rendelt ki, illetve a templomépítés beindítására egy 25 fős bizottság felállítását rendelte el. Az új gyülekezet 1885. április 5-én, húsvét másnapján tartotta első úrvacsorás istentiszteletét, melyet Simon Ferenc pesti segédlelkész tartott.
1885. június 19-én a főváros az addig fazekasok piactereként működő Fazekas teret (a mai Szilágyi Dezső tér) átengedte a budai reformátusoknak, azzal a kikötéssel, hogy a szépen kiépülő Dunapart elegáns épületeihez méltó templom épülhet meg.
A beérkezett négy pályaműből Pecz Samu „Pentagon” jellegű tervét fogadták el – némi módosítással -, de amikor kiderült a templomépítés tetemes költsége, amennyi nem is állt a budai gyülekezet rendelkezésére, országos gyűjtésbe kezdtek. Nagy Magyarország egész területéről adakoztak a hívek (reformátusok és katolikusok egyaránt), és nem mellékesen a katolikus Habsburg uralkodó, Ferenc József is a zsebébe nyúlt és 100 ezer arany koronával támogatta a templom felépülését. Miután a Fazekas teret feltöltötték, a templomépítés kivitelezési munkálatai 1893. június 13-án kezdődtek el.
A templomépítés pártfogója a korábbi miniszterelnök, Tisza Kálmán felesége, Tisza Kálmánné, gróf Degenfeld-Schomburg Ilona volt, aki úrvacsorai kelyhekkel is megajándékozta a híveket.
A püspök 1894-ben Haypál Benőt nevezte ki budai helyettes lelkésznek, aki 1896-tól lett vezető lelkipásztor (1926-ig). Őt fia, Haypál Béla követte 1926 és 1968 között, majd Komjáthy Aladár állt a gyülekezet élén 1968 és 1993 között. Riskó János 1993 és 2001 között szolgált, Illés Dávid 2001 és 2023 között állt közösségünk élén. 2024-től Bedekovics Péter gyülekezetünk vezető lelkipásztora.
A TEMPLOM TÖRTÉNETE
Az 1880-as évekre a megnövekedett lélekszámú budai, I. és II. kerületi református hívek saját templom építését szorgalmazták, mely építésének céljából a korábbi Fazekas teret kapták meg a fővárostól.
1890-ben megalakult a templomépítő bizottság, melynek elnöke Szász Károly püspök és Tisza Lajos budapesti anyaegyházi főgondnok voltak.
A beérkezett négy pályaműből Pecz Samu „Pentagon” alaprajzú tervét fogadták el, a templomépítés kivitelezési munkálatai pedig 1893. június 13-án kezdődtek el.
Pecz Samu – akinek a templom melletti híresebb munkái a Fővám téren álló Nagy Vásárcsarnok, a Schulek Frigyessel közösen jegyzett budavári Mátyás templom, illetve a Nagyvárad téren álló Haller köztisztviselőház – egy 600 fő befogadására alkalmas, neogótikus stílusú templomot tervezett. Az épületet barna-sárga-zöld mázas Zsolnay tetőcserepek borítják, míg a vöröstéglás templomtest mellé egy 62 méter magas harangtornyot építettek. A berendezés és a bútorzat is Pecz Samu tervei alapján készült. A templom 1893-95 között készült el, majd 1896 virágvasárnapján szentelték fel.
A segédlelkészi hivatal ekkor a Fazekas tér 3. alatti földszintes épületben működött, melyet az egyházközség megvásárolt, majd a helyén, Sándy Gyula műegyetemi tanár tervei alapján egy korszerű, háromemeletes, két utcafrontra néző bérházat építtettek. Az épület 1899. augusztus 1-re készült el.
A templomnak eredetileg négy harangja volt, melyből a három nagyobbat (egymással összehangolva), még Pecz Samu rendelte a bochumi acélgyárból, míg a negyedik legkisebbet Borosnyai Oszkár és felesége, Rácz Hermina készíttette 1895-ben. Valamennyi harang 1896-ban került a harangházba.
- A nagyharang 1890 kg, alsó átmérője 126,2 cm, alaphangja F1
- A középharang 1085 kg, alsó átmérője 103,4 cm, alaphangja A1
- A kisharang 590 kg, alsó átmérője 83,5 cm, alaphangja Cisz/Desz2
A nagyharang Budapest legnagyobb református harangja és harmadik legnagyobb acélharangja, de a hangját illetően több református harang is mélyebb hangú.
- A Borosnyai-féle harang egy 160 kg füles acélharang, magassága 56 cm (füllel együtt 68 cm), alsó átmérője 68 cm.
Ez utóbbi harangot 2012 őszén a Budai Református Egyházközség elajándékozta az új templomot építő pestszentlőrinc-szemeretelepi gyülekezetnek, mivel nem volt összehangolva a másik három haranggal.
1944-45-ben, a budai vár ostromakor a templomot is több találat érte, mivel egy ideig lőszerraktárként használták, ezért háborús célpont lett. A torony több helyen is megsérült, félő volt, hogy ledől. Emellett a tetőzet, a falak, a harangokat tartó állványok, az orgona, a padok és a gázkályhák is súlyosan megsérültek. Mégis, alig egy évvel később, 1946 virágvasárnapjára (a templom 50. születésnapjára) már használható állapotba hozták az épületet. A teljes felújítás azonban még évtizedeken át tartott, a Zsolnay mázas tetőcserepek csak 1979-re kerültek vissza a helyükre, míg a templom teljes renoválása 1986-ra, a 90. születésnapjára fejeződött be.
Az épület utolsó külső felújítása 2001-2014 között, míg belső felújítása 2019-2021 között zajlott.
1915. március 27-én a templomban kötött házasságot Ady Endre és Boncza Berta, akiket Haypál Benő esketett. 1919. január 29-én szintén ő volt, aki a költőt eltemette. Néhány évtizeddel később Boncza Bertát Haypál Béla búcsúztatta.
1940. április 27-én pedig a kormányzó fia, vitéz nagybányai Horthy István és felesége, gróf Edelsheim-Gyulai Ilona kötötte össze az életét a templomban, akiket dr. Ravasz László püspök esketett.
A Szilágyi Dezső téri református templom mára az UNESCO Világörökségi védettségű Dunapart jellegzetes épületegyüttese lett.
