Aktuális délelőtti istentisztelet

2024. október 6. 10.00 istentisztelet (igehirdető: Bedekovics Péter)

Lekció: Hogyan van tehát? Különbek vagyunk? Egyáltalán nem! Hiszen előbb már bebizonyítottuk, hogy zsidók is, görögök is mind bűn alatt vannak, amint meg van írva: „Nincsen igaz ember egy sem, nincsen, aki értse, nincsen, aki keresse Istent. Mind elhajlottak, valamennyien megromlottak, és nincsen, aki jót tegyen, nincs egyetlen egy sem. Nyitott sír a torkuk, nyelvükkel ámítanak, kígyóméreg az ajkukon; szájuk átokkal és keserűséggel van tele. Lábuk gyors a vérontásra, romlás és nyomorúság jár a nyomukban, és a békesség útját nem ismerik:Isten félelmével nem törődnek.” Tudjuk pedig, hogy amit a törvény mond, azt a törvény hatálya alatt élőknek mondja, hogy elnémuljon minden száj, és az egész világ vétkessé legyen Isten előtt. Mert a törvény cselekedeteiből senki sem fog megigazulni őelőtte. Hiszen a törvényből csak a bűn felismerése adódik. Most pedig törvény nélkül jelent meg Isten igazsága, amelyről bizonyságot is tesznek a törvény és a próféták, mégpedig Isten igazsága a Jézus Krisztusban való hit által minden hívőnek. Mert nincs különbség, mivel mindenki vétkezett, és nélkülözi Isten dicsőségét, Isten ingyen igazít meg az ő kegyelméből a Krisztus Jézusban lett váltság által. Őt rendelte Isten engesztelő áldozatul az ő vére által azoknak, akik hisznek. Ebben mutatta meg igazságát. A korábban elkövetett bűnöket ugyanis elengedte türelmében, hogy e mostani időben megmutassa igazságát: mert ő igaz, és igazzá teszi azt is, aki Jézusban hisz. (Róm 3,9-26)

Textus: De most így szól az Úr, a te teremtőd, Jákób, a te formálód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! (Ézs 43,1)

Gyermek-istentiszteleti rend (link)

192/1.

2. Ő gyógyít meg szomorodott szíveket,
Vigasztalja az elalélt lelkeket,
Ő enyhít meg sok keserűségeket,
Mind testi, mind lelki betegségeket.

718/1. 

2. Ha a nehéz időkben Elcsügged a szívem,
Vigasztalást igédben, Uram, te adj nekem!
Ha kétség közt hányódom És mentségre nincs módom,
Te tarts meg, Istenem!

3. A földön ha elvesztem Szerelmem tárgyait,
Maradjon meg mellettem Szerelmed és a hit;
Csak azt el ne veszítsem, Mi benned, ó, Úr Isten,
Remélni megtanít!

4. Földi jó és szerencse Mulandó, mint magunk,
De a hit drága kincse Örök és fő javunk;
Hitünk áll rendületlen, Hogy Isten véd szüntelen:
Élünk vagy meghalunk.

5. Uram, a nyomorultat, A gyöngét el ne hagyd,
Az árvát, elhagyottat Gyámolítsd te magad!
A szegényt, ki remélve Csak reád néz az égre:
Úr Isten, el ne hagyd!

211. 

541/1. 

758/1.

2. Megtörve és üresen / Adom magam neki,
Hogy újjá ő teremtsen, / Az űrt ő töltse ki.
Minden gondom, keservem / Az Úrnak átadom,
Ő hordja minden terhem, / Eltörli bánatom, / Eltörli bánatom.

3. Örök kőszálra állva / A lelkem megpihen;
Nyugszom Atyám házába’ / Jézus kegyelmiben.
Az ő nevét imádom / Most mindenek felett;
Jézus az én királyom, / Imámra felelet, / Imámra felelet.

4. Szeretnék lenni, mint ő, / Alázatos, szelíd,
Követni híven, mint ő, / Atyám parancsait.
Szeretnék lakni nála, / Hol mennyei sereg
Dicső harmóniába’ / Örök imát rebeg, / Örök imát rebeg.

46/1. 

2. Ha a tenger szörnyen zúgna is,
Minden víz felzavarodnék is,
És ha a sebes szélvésszel
A hegyek hányatnak széjjel:
A szép folyóvíz mindazáltal
Az ő szép tiszta folyásával
Az Istennek szent városát,
Megvigasztalná hajlékát.

3. Mert közepén lakik az Isten,
Azért hát romlása nem lészen;
Semmi ínségbe nem ejti,
Az Isten jókor megmenti.
A pogány népek dúlnak-fúlnak,
Nagy sok országok feltámadnak,
De az ő haragos szava
Mind e földet elolvasztja.

4. És az Isten minden időben
Mivelünk vagyon ínségünkben;
Jákób Istene oltalmunk,
Az Úr a mi erős várunk!
Jertek, lássátok e nagy Úrnak,
Csudadolgait hatalmának,
Ki mind e föld kerekségét,
Elpusztítja ékességét!

5. E földön széjjel nagy hadakat,
Ő megcsendesít háborúkat,
Ívet, kopjákat megrontat,
Társzekereket felgyújtat,
Így szólván: Mindnyájan halljátok,
Hogy erős Istenetek vagyok,
És hogy birodalmam vagyon
Minden népen e világon!

6. Tudjátok meg: az erős Isten
Velünk van minden ínségünkben;
Jákób Istene oltalmunk,
Az Úr a mi erős várunk!

770/1. 

2. Ne félj tehát, kicsiny csapat, / Ha rád felleg borul.
Kegyelmet rejt, s belőle majd / Áldás esője hull.
Bízzál az Úrban, rólad ő / Meg nem feledkezik,
Sorsod sötétlő árnya közt / Szent arca rejtezik.

3. Bölcs terveit megérleli, / Rügyet fakaszt az ág,
S bár mit sem ígér bimbaja, / Pompás lesz a virág.
Ki kétkedőn boncolja őt, / Annak választ nem ád,
De a hívő előtt az Úr / Megfejti önmagát.

757/1.

2. Törvényednek eleget / Bűnös ember nem tehet;
Buzgóságom égne bár, / S folyna könnyem, mint az ár:
Elégtételt az nem ad, / Csak te válthatsz meg magad.

3. Jövök, semmit nem hozva, / Keresztedbe fogódzva,
Meztelen, hogy felruházz, / Árván, bízva, hogy megszánsz;
Nem hagy a bűn pihenést: / Mosd le, ó, mert megemészt!

4. Ha bevégzem életem, / És lezárul már szemem,
Ismeretlen bár az út, / Hozzád lelkem mennybe jut:
Aki értem megnyíltál, / Rejts el, ó, örök kőszál!

134/1. 

2. Felemelvén kezeteket,
Dicsérjétek Istenteket,
Szívből néki hálát adván,
Őt áldjátok minduntalan!

3. Megáldjon téged az Isten
A Sionról kegyelmesen,
Ki teremtette az eget,
A földet és mindeneket!