Aktuális délelőtti istentisztelet

2025. 01. 12. 10:00

Igehirdető: Bedekovics Péter

Gyermek-istentiszteleti rend (link)

Lekció:

Zsolt. 40, 1-6

A karmesternek: Dávid zsoltára. Várva vártam az Urat, és ő lehajolt hozzám, meghallotta kiáltásomat. Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és az iszapból. Sziklára állította lábamat, biztossá tette lépteimet. Új éneket adott a számba, Istenünknek dicséretét. Sokan látják ezt, félik az Urat, és bíznak benne.Boldog ember az, aki az Úrba veti bizodalmát, nem igazodik a kevélyekhez és az elvetemült hazugokhoz. Uram, Istenem! Sok csodás tervet vittél véghez értünk, nincs hozzád fogható. Szeretném hirdetni és elmondani, de több annál, mint amit fel tudnék sorolni.

Textus:

Jn. 5, 1-9

Ezek után ünnepük volt a zsidóknak, és felment Jézus Jeruzsálembe. Jeruzsálemben a Juh-kapunál van egy medence, amelyet héberül Betesdának neveznek. Ennek öt oszlopcsarnoka van. A betegek, vakok, sánták, sorvadásosak tömege feküdt ezekben, és várták a víz megmozdulását.  Mert az Úr angyala időnként leszállt a medencére, és felkavarta a vizet: aki elsőnek lépett bele a víz felkavarása után, egészséges lett, bármilyen betegségben is szenvedett. Volt ott egy ember, aki harmincnyolc éve szenvedett betegségében. Amikor látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már milyen hosszú ideje, megkérdezte tőle: Akarsz-e meggyógyulni? A beteg így válaszolt neki: Uram, nincs emberem, hogy amint felkavarodik a víz, beemeljen a medencébe. Amíg én odaérek, más lép be előttem. Jézus ezt mondta neki: Kelj fel, vedd az ágyadat, és járj! És azonnal meggyógyult ez az ember, felvette az ágyát, és járt. Aznap pedig szombat volt.

412. 2

2. Nem éltem még e föld színén: te értem megszülettél; / Még rólad mit sem tudtam én: tulajdonoddá tettél; / Még meg sem formált szent kezed, / Már elválasztál engemet, / Hogy társam légy e földön.

824. 1-6

  1. „Szólj, szólj hozzám, Uram, mert szolgád hallja szódat!”
    Így mondom, mert magam rég annak érezem.
    Hadd járjak utadon, hadd várjam égi jódat
    Hű szívvel szüntelen, hű szívvel szüntelen.
  2. Adj Lelkedből erőt, hogy értsem és szeressem
    Elrendelt utamat s minden parancsodat.
    Egy vágyat hagyj nekem: hogy halljam és kövessem
    Szent igazságodat, szent igazságodat.
  3. Nincs oly tudós sehol, ki megtanít utadra,
    A bölcs nem fejti meg törvényedet sosem;
    Te fejted meg nekünk, te, hű szíveknek Atyja,
    Kinek szavát lesem, kinek szavát lesem.
  4. Te nagy csodáidról bár fennszóval beszélnek
    És fennen hirdetik felséges rendedet,
    Ha nem te szólsz, Uram, a szó fülig ha érhet,
    De szívig nem mehet, de szívig nem mehet.
  5. Szólj, szólj, én Istenem! – szól hangodból a jóság,
    A lelkem megfeszül s a hallásban segít,
    És szódban meglelem az örökkévalóság
    Jó édességeit, jó édességeit.
  6. Szólj, és csitítsd a bút, mert bú és kín gyötörnek,
    Szólj, hogy legyen szavad ír s gyógyító erő;
    Szólj, dicsőséged úgy még szebben tündökölhet,
    És mindörökre nő, és mindörökre nő.

725. 1-3

  1. Új szívet adj, Uram, énnekem, / Új szívet adj, én Istenem,
    Amely csupán csak teérted ég, / Véled jár szüntelen,
    Csak véled szüntelen.
  2. Nyájas, vidám, szelíd, jó szívet, / Mely, Jézusom, te lakhelyed,
    Hol egyedül a te hangod szól, / Mely véled van tele,
    Csak véled van tele.
  3. Jézus, a te gyógyító kezed / Megfogta már a szívemet,
    S én is, tudom, bűntelen leszek / Majd nálad odafenn,
    A mennyben odafenn.

134. 1-3

  1. Úrnak szolgái mindnyájan,
    Áldjátok az Urat vígan,
    Kik az ő házában éjjel
    Vigyázván, vagytok hűséggel.
  2. Felemelvén kezeteket,
    Dicsérjétek Istenteket,
    Szívből néki hálát adván,
    Őt áldjátok minduntalan!
  3. Megáldjon téged az Isten
    A Sionról kegyelmesen,
    Ki teremtette az eget,
    A földet és mindeneket!