Hogyan segítsünk gyermekünknek elfogadni az elfogadhatatlant?
„ Megvan az ideje a sírásnak, és megvan az ideje a nevetésnek.
Megvan az ideje a gyásznak, és megvan az ideje a táncnak.”
Prédikátor könyve 3,4
Mi felnőttek szeretnénk megvédeni gyermekünket a halál realitásától és a gyász terhétől. Úgy
gondoljuk túlságosan fiatalok, ártatlanok, törékenyek ehhez. Valójában azonban a halál az élet
kikerülhetetlen része, és nem megvédeni, hanem segíteni kell őket abban, hogy életkorukhoz mérten
megértsék és megbirkózzanak a veszteséggel. Az alábbiakban néhány támpontot gyűjtöttünk össze,
ami segíthet minket szülőket ebben a nehéz feladatban.
1. Legyünk őszinték!
Ha veszteség ér bennünket, elveszítünk valakit, akit szerettünk, legyünk őszinték a
gyerekekkel és mondjuk el nekik az igazságot. Ne kezeljük tabuként a gyászt és ne találjunk ki
meséket, főként ne hazudjunk a gyerekeknek (Pl. a nagypapa messzire utazott). A
gyermekünk feltétel nélkül bízik bennünk, ne éljünk vissza a bizalommal, még ha nagyon
nehéz is őszintének lenni.
2. Merjük megmutatni, hogy fáj!
Ha ki merjük mutatni az érzelmeinket, ha merünk szomorúak lenni és sírni, akkor ez segít a
gyermeknek a saját fájdalmát is kifejezni. A mi gyászunk minta lesz számára, hogy szabad
szomorúnak lenni, sírni, dühösnek és elkeseredettnek lenni. Saját viselkedésünkkel mintát
adunk nekik az érzelmeik kifejezéséhez, gyászuk megéléséhez, a valódi emberi értékek
megbecsüléséhez. Hiteles tanúi lehetünk annak, hogy a szeretet képes betölteni a veszteség
okozta űrt.
3. Beszélgessünk!
A gyermekek 4-5 éves koruk körül szembesülnek azzal, hogy az élet múlandó. Kérdeznek az
elmúlásról, a halálról, hogy mi lesz azután. Honnan jövünk, hová megyünk. Fontos, hogy
merjünk beszélgetni velük, őszintén, hitünket megvallva válaszolni a kérdéseikre, és
felvállalni azt is, ha valamit nem tudunk.
4. A temetés segít a gyász feldolgozásában
Sok szülő bizonytalan, hogy elvigye-e gyermekét a temetésre. Félünk attól, hogy a gyermeket
még nagyobb trauma éri. A valóságban általában éppen fordítva van. A temetésen való
részvétel segíti a lezárást, a gyász feldolgozását, szembesülést a megváltoztathatatlannal. 4-5
éves kortól már részt vehetnek a gyermekek a temetésen, beszélgessünk velük, hogy mi fog
történni és mi mit jelent. Legyünk mellettük és később is beszélgessünk még velük, hogy
segítsük őket a veszteség feldolgozásában.
5. Isten legyőzte a halált
A gyászban legnagyobb vigaszunk, hogy a feltámadással Jézus legyőzte a halált. Mondjuk el a
gyermekünknek, hogy bár meghalunk, mégis Istennél élünk tovább. Tőle jön az élet és hozzá
tér vissza. Bár a testünk visszatér a földbe, a lényegünk, a lelkünk Istenhez tér vissza. Ott már
nincsen fájdalom, sem könny, sem betegség, sem szenvedés. Ott teljesség van és boldogság.
6. A játék segít
Veszteségben és temetés után a gyermekek gyakran játszanak temetéses, meghalásos
játékot. Ne ijedjünk meg ettől, engedjük őket játszani, a játék ismétlése segíti az újra-újra
átélést és így a feldolgozást. Ha viszont úgy érezzük, hogy a gyermekünk megrekedt és nem
tud tovább lépni, kérjük szakember segítségét.
7. Meséljünk!
A mesék titokzatos módon segítik a veszteség feldolgozását, tanítanak az életről, elmúlásról,
újjászületésről, a sötétség legyőzéséről, a jó győzelméről. Az átalakulásról szóló mesék, a
gonosz legyőzéséről szóló mesék, a sárkányok legyőzése mind segítségünkre lehetnek.
Esténként összebújva, mesélve, imádkozva enyhül a fájdalom, közelebb lép a vigasztalás.
8. Keressük Isten közelségét!
Ha mi magunk nem merünk szembenézni az élet végességével, akkor gyermekünk is érezni
fogja a félelmünket. Ha bennünk békesség van, neki is békessége lesz. Keressük Isten
közelségét, imádkozzunk, olvassuk az evangéliumokat, ahol Jézus sokszor beszél az életről és
a halálról, az élet értelméről, Isten szeretetéről. Minél közelebb vagyunk Istenhez, annál
nagyobb békesség lesz bennünk, és annál inkább tudjuk ezt gyermekünk felé közvetíteni.
Néhány könyv, ami segítségünkre lehet:
Polcz Alaine: Gyászban lenni
Polcz Alaine: Kit siratok? Mit siratok?
Singer Magdolna: Veszteségek ajándéka
Chris Paul: Ne féljünk mások könnyeitől
Russel Friedman – John W. James: Gyógyulás a gyászból
Hogyan dolgozzuk fel szeretteink halálát, a válást és más fájdalmas veszteségeket?
Boldizsár Ildikó: Mesék az élet csodáiról
Boldizsár Ildikó: Mesekalauz úton lévőknek – Életfordulók meséi
Marlee és Ben Alex: Nagyapa meg én és az elmúlás