Családi pillanatok – Hogyan imádkozzunk gyermekeinkkel? | Budai Református Gyülekezet
Pages Menu
Rss
Családi pillanatok – Hogyan imádkozzunk gyermekeinkkel?

Családi pillanatok – Hogyan imádkozzunk gyermekeinkkel?

18263Egyszer egy anyuka mesélte, hogy amikor megszületett a gyermeke, időnként napközben oda  ült a kisbaba ágya mellé, és imádkozott. Amikor a gyermek már nagyobb lett és ki tudta fejezni az akaratát, akkor odahívta az édesanyját az ágy mellé, és mutatta neki, hogy üljön le imádkozni. Bár a gyermek nem tudta mi történik ott az ágynál, és mit csinál az anyukája, mégis érezte Isten jelenlétét, a békességet, az anyukája nyugalmát, ellazulását és ebben a jelentlétben akart lenni. Kutatások azóta is igazolják, hogy az imádságnak gyógyító, egészségjavító, megküzdést segítő, életet elmélyítő hatása van. Mindannyiunknak szükségünk van imádságra és fontos, hogy gyermekeinket is megtanítsuk imádkozni.

Az alábbiakban néhány olyan irányelv olvasható, ami segíthet az imádság kialakításában, elmélyítésében, mindennapi gyakorlásában.

 

 

  1. Lehet egyszerűen!

Amikor a gyerekeket imádkozni tanítjuk, nem kellenek bonyolult mondatok és megfogalmazások, lehetünk egyszerűek. „Köszönöm Istenem, hogy ma esett a hó. Köszönöm Istenem, hogy nagymama kijöhetett a kórházból. Kérlek Istenem, segíts a holnapi dolgozatban, hogy oda tudjak figyelni.” stb…. A gyerekek maguk javasolhatják, hogy mért szeretnének imádkozni.

  1. Ne korrigáljuk a gyerek imádságát!

Amit a kisgyermek imádságban elmond, az neki fontos, az az ő életének öröme (pl. hogy ma sikerült a bilibe pisilni!). Ne kritizáljuk, és ne kicsinyeljük le az egyszerű mondatokat sem, ne féljünk, hogy Isten előtt valamit nem illik mondani. Az őszinteség az imádság egyik alapfeltétele, Isten mindent lát belőlünk, ami a szívünkben, gondolatainkban van.

  1. Tanítsunk kötött imádságokat is!

Ha megtanítunk kötött imádságokat a gyermekeinknek, mint például a „Mi Atyánk”, vagy egy zsoltár, akkor ezek később, életük nehéz pontjain eszükbe fognak jutni és lesz mibe kapaszkodniuk akkor is, ha most még nem értik egészen az imádság szavait, mondatait. Ma már sokféle jó imádságos könyvet lehet kapni, azokat is használhatjuk.

  1. Fogadjuk el, ha nehezen megy az imádság!

Ha a gyermek nem akar imádkozni, akkor ne erőltessük. Az is jó, ha csak ott ül, netán fekszik az ölünkben, vagy felsorol egy-két dolgot, hogy mért imádkozzunk. Van olyan nap, amikor nekünk felnőtteknek is nehezen megy az imádság, nincsenek szavaink. Ilyenkor elmondhatjuk Istennek: „Uram, most szomorú és leterhelt vagyok, nincsenek szavaim, inkább csendben leszek csak a jelenlétedben…” Ebből megtanulják a gyerekek, hogy Istennek minden érzelmet el lehet mondani: haragot, fájdalmat, szomorúságot, örömöt, stb., nem kell eltakarnunk semmit, lehetünk, akik vagyunk és szabadok vagyunk az imádságban is.

  1. Az imádság elmélyíti a kapcsolatot

Ha a gyermekünk velünk van, amikor imádkozunk, megérzi, hogy jó Isten jelenlétében lenni, anya és apa közel vannak, őszinte kapcsolatot él át. Az imádságban együtt éljük át, hogy Isten gyermekei vagyunk, vannak örömeink és fájdalmaink, szükségünk van Isten védelmére, vigasztalására, békességére. Imádság közben lecsendesedünk, átéljük a szeretetet, megbocsátást.

  1. Alakítsunk ki egy helyet a lakásban!

Ha az imádságnak kialakítunk egy helyet a lakásban (egyik sarok a szobában, egy leterített szőnyeg, egy kis asztal, egy bizonyos terítő a konyhaasztalon, egy gyertya, Biblia), ahol összegyűlik a család, akkor a gyerekek átélik, hogy az imádság valami különleges, fontos dolog az életünkben. Olyan helyet alakítsunk ki, ahol szívesen vagyunk szívesen imádkozunk.

  1. Tekintsünk vissza a napunkra!

Az esti ima talán a legfontosabb a gyerekek életében. Mielőtt lefekvés előtt imádkozunk, beszélgessünk, hogy mi történt aznap velük. Mi volt jó? Mi volt fájdalmas, vagy szomorú? Mi az, amiért hálát adhatunk Istennek, és mi az, amit letehetünk a kezébe és elengedhetünk, hogy Ő meggyógyítsa. Mi felnőttek is mondjuk el, hogy mi volt jó aznap és mi volt rossz (természetesen a gyermekek értelmi szintjén, és amennyit ők fel tudnak dolgozni), ezzel példát adunk a gyerekeknek, hogy a családban lehet örömökről és fájdalmakról is beszélni, letehetünk mindent Isten kezébe és ő körülvesz minket és megőriz az éjszakában is.

  1. Az imádságnak gyógyító ereje van.

Imádság közben Isten jelenlétében vagyunk, gyógyul az életünk, egyensúlyba kerülünk, közelebb kerülünk önmagunkhoz, Istenhez és egymáshoz.

 

Áldott imádságos pillanatokat kívánunk mindenkinek!

 

imamutti