Gyermekeink a digitális világban | Budai Református Gyülekezet
Pages Menu
Rss

Gyermekeink a digitális világban

HildacikkképOlyan korban élünk, amikor a digitális eszközök nagyban megkönnyítik az életünket és megnyitják számunkra a világot. Eltűnnek a távolságok, a világ messzi pontján élő szeretteinkkel pillanatok alatt kapcsolatba kerülhetünk, távoli nagyszülők láthatják messze élő unokáikat. Barátainkkal egy perc alatt megoszthatjuk, ha segítségre van szükségünk, ha kérdésünk van. A házi feladatért nem kell elmenni személyesen a város túlsó végébe. Kapcsolatban lehetünk a gyermekeinkkel ha egyedül kelnek útra. A félénk, társaságban szorongó gyerekeknek a digitális kapcsolattartás sok segítséget ad, biztonságérzetet nyújt, segíti a barátságok kialakulását. A digitális eszközök erősíthetik a családi kapcsolattartást, rajtuk keresztül megismerhetjük a gyermekeink világát. A technika megfelelő használata fejleszti a kommunikációs készséget, a kreativitást, megkönnyíti az új információk gyűjtését, sok új lehetőséget, egy színes világot tár fel gyermekeink előtt.

Ezzel a színes, lehetőségekkel teli világban azonban bölcsen kell tájékozódnunk ahhoz, hogy gyermekeink ügyes használói és ne áldozatai legyenek a digitális világnak. Egyre több kutatás foglalkozik azzal, hogy a virtuális világnak milyen hatásai és mellékhatásai vannak a gyerekek életére nézve. Egyre több azon fiatalok száma, akik 20 éves korukra legalább annyi időt töltenek a számítógép előtt, mint amennyit az iskolapadban együttvéve. Ez hozzávetőlegesen mintegy 10.000 óra. Az, hogy a gyermekeink hogyan tudnak jól élni majd a technika adta lehetőségekkel, annak alapjait a szülői házban kapják meg. Nagyon sokat tehetünk azért, hogy tudatosan tudjanak mozogni a virtuális világban. A technikai eszközök ugyanúgy, mint minden emberi vívmány, Isten ajándéka lehet, ha bölcsen élünk vele és megfelelő teret adunk neki az életünkben.

 

A következőkben néhány olyan támpontot szeretnénk adni a szülőknek, ami segít abban, hogy gyermekeink érett, ügyes, tudatos felnőttekké váljanak.

  1. Erősítsük a valódi tapasztalatokat!

Mielőtt és miközben a technikai eszközöket a gyermekeink kezébe adjuk, fontos, hogy minél több valós tapasztalatot szerezzenek a valóságos, tapintható világról. A gyermek fejlődéséhez kicsi korban elengedhetetlen a három dimenziós világ minél mélyebb megtapasztalása, a tárgyakkal, személyekkel, természettel való közvetlen kapcsolat. Az érzékszervek általi tapasztalatok – látvány, hangok, szagok, érintés, ízlelés, egyensúlyozás, mozgás, hőérzékelés, fájdalom, a saját testkontroll, valós kapcsolatok – a gyermekek számára létfontosságúak ahhoz, hogy az életet mélységében és teljességében megélhessék, és jól tájékozódjanak a világban.  Különösen kisgyermekkorban szánjunk időt – amennyit csak lehet – a valós tapasztalatokra! Legyünk a természetben, engedjük a gyermeket mezítláb járni, sározni, koszosnak lenni, állatokat simogatni, homokozni, a földdel, teremtett világgal, emberekkel valódi kapcsolatot kialakítani és csak a valóságos világban való biztos tájékozódás birtokában engedjük gyermekünket az új technika közelébe. Míg a technika használata nagyon gyorsan elsajátítható későbbi életkorban is, az alapkészségek (mozgás, kommunikáció, szociális készségek) a fejlődési szakaszok lezáródását követően nem pótolhatóak!

  1. Ne túl korán!

Sokszor van rajtunk szülőként nyomás, hogy gyermekeink ne maradjanak le a kortársaiktól, minél ügyesebbek legyenek az új technika használatában. Ezért elkövetjük azt a hibát, hogy 1-2 éves korban telefont, számítógépes játékot adunk a kezükbe és büszkék vagyunk, hogy a gyermek milyen ügyesen használja. Viszont tudnunk kell, hogy a túl korán vagy irányítás nélkül megengedett géphasználat azt eredményezheti, hogy a gyerek egészségtelen viszonyt alakít ki a digitális eszközökkel. A személyiség, az Én körülhatárolása hosszú folyamat. Ha túl korán, sokat használja a gyermek a  technikát, szinte a személyiségének részévé válik, a gyermek nem eszközként, hanem Énjének részeként tapasztalja azt meg, amely közérzetét, énképét befolyásolja, és függőség kialakulásához vezethet.

  1. Az örömszerző dopamin veszélye

A technikai eszközök használata során ugyanaz a kémiai anyag – a dopamin – szabadul fel nagy mennyiségben az agyban, ami az alkohol és drogfogyasztás, vagy a szerencsejátékok okozta függőség esetén. A technikai eszközök által kiváltott ingerek a dopaminszint hirtelen emelkedését és visszaesését eredményezi, ami állandó használat esetén egy kört indíthat be. Hasonlóan a függőségekhez, használója fenn akarja tartani a kívánatos dopaminszintet, így egy idő után nem tudja kézben tartani és szabályozni a technika használatát. Mivel a gyermekek belső kontrollja, önfegyelme és időérzéke fokozatosan alakul ki, nagyon fontos, hogy a szülő védje gyermekét a digitális eszközök túlzott használatától, mint az egyéb függőséget okozó dolgoktól.

  1. Ne féljünk az unalomtól!

Előfordulnak olyan élethelyzetek, amikor jól jön egy mobiltelfon, hogy lecsitítsuk a gyermekünket egy orvosi váróban, vagy hivatalban, ahol ki kell állni a sort. De fontos, hogy ez a fajta megoldás ne legyen általános és ismétlődő. Például, ha otthon vagyunk, ne féljünk attól, ha a gyermekünk unatkozik. Ne essünk kétségbe, legyünk képesek elviselni és kivárni azt a 10-15 percet, míg a kreativitás, a gyermek fantáziája elindul és magától kitalálja, hogy milyen tevékenységbe kezd. A belső erő aktivizálásának megtapasztalása megerősíti az önuralmat és meglátjuk, hogy gyermekünk egy idő után örömteli tevékenységet talál magának. Ha a szülő nyomban gyermeke kezébe adja az okostelefont, amint az unatkozni kezd, nyűgös, vagy ideges, gyermeke nem kap esélyt megtanulni, hogy hogyan tud saját erejéből úrrá lenni a rossz hangulatán. A gyermekeknél könnyen kialakulhat a technikafüggés,  a gyermekek elveszítik a kezdeményező képességüket, aminek hiánya súlyos hátrányokkal jár a mai világban. Ha szülőként sikerül elérnünk, hogy a gyermekünk képessé váljon elfoglalni magát gépek nélkül is, akkor lesz független, szabad lelkű ember és akkor lesz tudatos használója a gépeknek.

  1. Korlátozzuk az időt!

A technika áldás, de átokká válik, ha nincs korlátok közé szorítva. A kisgyermek nem képes magának határokat és korlátokat állítani, de nagyon nagy szüksége van rájuk!  A mi felelősségünk, hogy segítsünk a gyermekünknek megtanulni az idő beosztását, együtt meghatározni, hogy melyik életkorban mennyi ideig nézhet tévét, használhat internetet, játszhat telefonon, beszéljük meg vele, hogy az éjszaka a pihenésé, a közös ebédnél, vacsoránál egymásra figyelünk. Ebben mutassunk is példát, mi magunk is úgy és akkor használjuk az eszközt, amit a gyermekünktől elvárunk, hiszen a minta a legerősebb formáló erő!  Ezt a korlátozást addig nekünk szülőknek kell betartani és betartatni a gyermekkel, amíg nem éri el azt az életkort (14-16 év), amíg képessé válik saját magát belső helyes meggyőződése alapján korlátozni.

  1. Multitasking helyett elmélyülés!

A gyermekeiket sokszor csodáljuk, hogy 3-4 dologgal is tudnak foglalkozni egyszerre (internet, zenehallgatás, házi feladat írás stb.), de sajnos a vizsgálatok szerint hosszú távon a multiasking nem a készségek fejlődését, hanem teljesítményromlást, a koncentráció gyengülését okozza. Szülőként fontos feladatunk, hogy az elmélyülést, a figyelem fókuszálását segítsük a gyerekeknél. Nyugodt körülmények között, háborítatlanul írja a házi feladatát, egyszerre egy dologra koncentráljon. Az olvasás különösen segíti az elmélyülést, a belső kreativitás, fantázia kifejlődését. Nagyon fontos, hogy megtapasztalják a gyermekeink, hogy milyen az, amikor nem más adja készen számukra a dolgokat, hanem amikor a saját fantáziájukra vannak utalva abban, hogy elképzeljék, kiszínezzék, végiggondolják a dolgokat. Az imádsághoz, bibliaolvasáshoz is nagyon fontos az elmélyülés, minden más kikapcsolása, így tud a lélek lecsendesedni, töltődni, felemelkedni, gyógyulni, tisztulni.

  1. Erősítsük a valós emberi kapcsolatokat!

A virtuális világ hihetetlen távlatokat nyit meg előttünk, nagyon sok emberrel összekapcsol bennünket, de egyik legnagyobb veszélye a gyermekekre nézve talán az, hogy túl pozitív látszatképet mutat az emberi életről. A közösségi oldalakon az emberek azt mutatnak meg magunkból, amit pozitívnak tartanak, és ritkán találkozunk az élet töredékességével, sikertelenséggel, vagy csüggedéssel. A számítógépes játékok világa leszűkíti az érzékszervi tapasztalást, kikapcsolja a fizikai világ határait és sokszor a valós életben nem megengedett cselekedeteket, magatartást ösztönöz. (lásd. erőszakos játékok).  Ezért nagyon fontos, hogy gyermekünk a technika használata mellett valós emberekkel, valós élethelyzetekkel találkozzon. Vegyünk részt velük közös tevékenységekben, szolgálatban, látogassunk meg időseket, a nagyszülőket, beszélgessünk örömökről, nehézségekről, vegyünk részt karitatív tevékenységekben, ahol nem sztárokkal, hanem valós sorsokkal találkozhat. Fontos, hogy megtanulja olvasni a hangulatot, mimikát, tekintetet, valós tapasztalatokat szerezzen valós kommunikációk során, megtanulja érteni és kódolni az embervilág, közösség láthatatlan üzeneteit.  Másrészt segíthetjük őket, hogy egészséges, értékközpontú közösségek tagjai legyenek (sportklub, cserkészet, énekkar, ifjúsági gyülekezeti csoport), ahol társas kapcsolataik erősödhetnek. Beszéljünk velük arról, hogy mi a különbség az online és offline kapcsolatok között, mi hiányzik az egyikből, ami a másikban megvan, mi a különbség látszat és valódi értékek között. Pál apostol a Galatákhoz írt levelében írja: „A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény.” (Gal. 5, 22-23) Ezeket a gyümölcsöket valós emberi kapcsolatok között tudjuk megtapasztalni és élni.

  1. Szilárd értékrend

Ahhoz, hogy a gyermek képes legyen kiszűrni a virtuális világ információi közül azt, ami számára hasznos és nemet mondjon arra, ami káros, romboló, ahhoz határozott értékrendre van szükség, amit éppen nem a technika használatával sajátít el. Ezt az értékrendet elsősorban a családban, valós emberi kapcsolatok között tudja elsajátítani. Gyermekeink egészséges énképe, önbizalma, önértékelése akkor alakul ki, ha a nevelés során hangsúlyozzuk és közösen éljük az egészséges értékeket: a kitartást, becsületességet, tiszteletet, felelősséget, együttérzést, egymás támogatását stb. Fontos, hogy mi is e szerint éljünk, beszéljünk nekik ezekről az értékekről, és találkozzanak olyan emberekkel, akik szintén ezeket az értékeket képviselik. Ha ezeket állítjuk középpontba, azzal azt üzenjük számukra, hogy az ezzel ellentétes dolgokat nem tartjuk értékesnek.

  1. Eszköz és nem cél!

Amikor gyermekünket egy eszköz használatára tanítjuk, ne hagyjuk magára, hanem beszélgessünk vele arról, hogy miért használjuk ezeket az eszközöket, mire valók, miben gazdagítják az életünket. Segítenek szorosabb kapcsolatot tartani távol élő szeretteinkkel, hasznos információkat gyűjteni a házi feladathoz, tervezni, alkotni, rövid idő alatt sok mindent elintézni. A technika használatát is – ahogyan a kés használatát is – meg kell tanítani, meg kell mutatni, hogy mire való, hogyan kell alkalmazni. Fokozatosan segítsünk neki tájékozódni, beszélgessünk vele a különböző tartalmakról, hívjuk fel a figyelmét a veszélyekre. Az egyik legfontosabb kompetencia, amire gyermekeinknek szükségük van, az a kritikai gondolkodás, az információ megszűrése és az arra való reflektálás, a tudatosság, hogy olvasson a sorok között, különbséget tegyen értékes és értéktelen információ között.

  1. Mutassunk példát!

A digitális eszközökhöz való viszonyunk minta a gyermekeink számára. Mint minden másban, itt is igaz, hogy amilyen felnőttnek gyermekünket szeretnénk majd látni, mi magunk úgy éljünk és viselkedjünk. Mutassunk mintát abban, hogy a technika minket szolgál és nem fordítva. Mutassuk meg, hogy az életben a legfontosabbak a valós emberi kapcsolataink, időt szakítunk másokra, szemükbe nézünk, nem nézzük beszélgetés közben a telefonunkat. Fontos, hogy képesek legyünk önmegtartóztatásra, képesek legyünk kikapcsolni a digitális eszközöket, és szenteljünk valódi figyelmet a gyermekeinkre, amikor hazajönnek az iskolából, vagy amikor játszani, beszélgetni szeretnének velünk.  Legyen időnk tartalmas időtöltésre, közös játékra, főzésre, fizikai munkára, sportra stb. Adjunk példát a gyermekeinknek abban, hogy nem mások (virtuális világ) uralkodnak rajtunk, hanem mi vagyunk urai az időnknek, mi magunk szabjuk meg a prioritásokat az életünkben. Szabadok vagyunk arra, hogy Isten törvénye szerint éljünk, a szabadság és a szeretet parancsát kövessük.

 

Isten szabadságra teremtett bennünket, és mindent – az emberi kreativitás által megalkotott technikát is – a rendelkezésünkre bocsátotta, hogy éljünk vele, jóra használjuk, hogy áldássá legyen számunkra. De nagyon fontos, hogy bölcsen éljünk az Isten által adott szabadsággal és gyermekeinket is erre a bölcsességre tanítsuk. Ahogy Pál apostol mondja:  “Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de ne váljak semminek a rabjává.” (1 Korintus 6,12)