Formálódás – Isten műhelyében | Budai Református Gyülekezet
Pages Menu
Rss

Formálódás – Isten műhelyében

Hanganyag: a lejátszáshoz Adobe Flash Player (9-es vagy újabb verzió) szükséges, amelynek a legfrissebb változata letölthető innen, valamint a böngészőben engedélyezni kell a JavaScriptet is.

Elhangzás dátuma: 2017.10.08.

Igehirdető: Csatári Bíborka

Bibliai alapige: Péld 27,17-19 2kor 3, 12-18

Vassal formálják a vasat, és egyik ember formálja a másikat.  

Vassal formálják a vasat, és egyik ember formálja a másikat.

Aki a fügefát gondozza, az eszi a gyümölcsét, és aki gondoskodik uráról, azt megbecsülik.

Ahogyan a víz tükrözi az arcot, úgy tükröződik a szívben az ember. 

Péld 27,17-19

 

Mivel tehát ilyen reménységünk van, teljes nyíltsággal szólunk;   és nem úgy, mint Mózes, aki leplet tett az arcára, hogy ne lássák Izráel fiai a mulandó dicsőség végét.   De az ő gondolkozásuk eltompult, mert az Ószövetség felolvasásakor ugyanaz a lepel mind a mai napig felfedetlenül megmaradt, mivel az csak Krisztusban tűnik el.   Sőt mindmáig, valahányszor Mózest olvassák, lepel van a szívükön.   De ha majd megtérnek az Úrhoz, elvétetik a lepel.   Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úr Lelke, ott a szabadság.   Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre.

2kor 3, 12-18

 

 

Formálódás – Isten műhelyében

Hanganyag: a lejátszáshoz Adobe Flash Player (9-es vagy újabb verzió) szükséges, amelynek a legfrissebb változata letölthető innen, valamint a böngészőben engedélyezni kell a JavaScriptet is.

Elhangzás dátuma: 2017.10.08.

Igehirdető: Csatári Bíborka

Bibliai alapige: Péld 27,17-19 2kor 3, 12-18

Vassal formálják a vasat, és egyik ember formálja a másikat.  

Vassal formálják a vasat, és egyik ember formálja a másikat.

Aki a fügefát gondozza, az eszi a gyümölcsét, és aki gondoskodik uráról, azt megbecsülik.

Ahogyan a víz tükrözi az arcot, úgy tükröződik a szívben az ember. 

Péld 27,17-19

 

Mivel tehát ilyen reménységünk van, teljes nyíltsággal szólunk;   és nem úgy, mint Mózes, aki leplet tett az arcára, hogy ne lássák Izráel fiai a mulandó dicsőség végét.   De az ő gondolkozásuk eltompult, mert az Ószövetség felolvasásakor ugyanaz a lepel mind a mai napig felfedetlenül megmaradt, mivel az csak Krisztusban tűnik el.   Sőt mindmáig, valahányszor Mózest olvassák, lepel van a szívükön.   De ha majd megtérnek az Úrhoz, elvétetik a lepel.   Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úr Lelke, ott a szabadság.   Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre.

2kor 3, 12-18