Lelkészek | Budai Református Gyülekezet
Pages Menu
Rss

Lelkészek

Illés Dávid

1964-ben születtem Budapesten. A Debreceni Református Kollégium Gimnáziumában érettségiztem, majd a Budapesti Református Teológiai Akadémián 1988-ban lelkészi diplomát, 1990-ben Edinburgh-ban M.Th fokozatot szereztem. 2001. decemberétől vagyok a budai gyülekezet lelkésze, 2009-től pedig egyházmegyénk esperese. Vidám és nyitott embernek tartom magam, szeretek a családommal együtt lenni, sportolni, zenélni, olvasni. Az elmúl években több területen képeztem magam, szupervízor és mentálhigiénés lelkigondozó lettem, jelenleg  lelkivezetést tanulok.  Lelkészi szolgálatomban arra törekszem, hogy Isten szeretete megérintse az embereket, hogy életükben felismerjék az Ő jelenlétét. Ezért egyik kedves igém: Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok! (Jakab 4,8)

 

Sebestyén Katalin

1968-ban születtem Budapesten . Felnevelő közösségem az Érd-Parkvárosi Gyülekezet. Tanulmányaimat Budapesten végeztem: óvónőként érettségiztem, majd a Teológiára kerültem. Később a Károli Egyetemen mentálhigiénés szakember, illetve szupervizor diplomát is szereztem. A Teológián ismerkedtem meg későbbi férjemmel, aki már nincs az élők sorában. Lelkészként Látrányban és szórványaiban, Tatabányán és Vértesszőlősön szolgáltam. A Budai Gyülekezetbe 2011. szeptemberében kerültem. Az általános lelkészi feladatok  mellet hangsúlyt kap szolgálatomban a lelkigondozás, lelkivezetés.  Időről időre tanulom Isten ígéretét: „Azoknak, akik Istent szeretik, minden a javukra szolgál” (Rm 8,28).

 

Molnár Péter

Molnár Péter vagyok, 43 éves boldog férj, kétszeres apuka, református lelkipásztor, aki megpróbálja Istentől kapott vidámságát, életörömét és minden egyéb tapasztalatát megosztani másokkal is. Ezzel kapcsolatban legelőször-legtöbbször az az intelem jut eszembe, hogy “Krisztust tartsátok szentnek szívetekben, és legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számadást kér tőletek a bennetek élő reménységről.” (1Pt 3,15) Erről pedig legelőször az jut eszembe, hogy “a mindenkor mindenkinek” rettentő nagy feladat… Még jó, hogy csak a tőlünk számadást kérők közül kell mindenkinek… 🙂

Ugyanez máshogy: Molnár Péter vagyok, 1974-ben születtem, három éves koromig Neszmélyen éltünk, ahol nagypapám református lelkipásztor volt. Tatára költöztünk, középiskolámat is Tatánkezdtem, majd a Pápai Református Kollégium Gimnáziumában végeztem, itt érettségiztem. Mindkét középiskolámban ésaz egyetemen is nagyszerű tanárokkal ismerkedhettem meg, akik máig jelentősen meghatározzák gondolkodásomat. Még Pápán találkoztam majdani feleségemmel, Katona Eszterrel, akivel 2000-ben kötöttünk házasságot. Tagja lettem a Kölcsey Ferenc Protestáns Szakkollégiumnak, ahol szintén sok emberrel, tapasztalattal gazdagodtam.

A Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának elvégzése után én mentem el gyesre, két kisfiunk született, Bendegúz és Kelemen. 2004. óta tartozunk családommal a Budai Református Gyülekezethez, 2007 februárjától szolgálok, főleg hitoktatói munkakörben. Nagy élvezettel, és lelkesedéssel foglalkozom a gyerekekkel, ami roppant felelősségteljes feladat.

Még egy hosszú-hosszú tanulási folyamat elején járok e téren…

Ugrás a lap tetejére, második bekezdés: “Ezzel kapcsolatban legelőször-legtöbbször az az intelem jut eszembe, hogy…” 😉

 

Siba-Rohn Hilda

Siba-Rohn Hilda vagyok, egy Tolna megyei faluból, Nagydorogról származom, ahol 1977-ben egy gazdálkodó család első gyermekeként láttam meg a napvilágot. Gyökereimet tekintve sváb evangélikus családból származom, de magyar nagyanyám után reformátusnak kereszteltek engem és három testvéremet.

2001-ben teológus-lelkész szakon végeztem a Károli Gáspár Református Egyetemen, majd egy ösztöndíjas évet töltöttem Bonnban, ahol keresztyén etikát tanultam. Ezt követően a Protestáns Missziói Tanulmányi Intézetben vállaltam szolgálatot, ahol bibliai-missziói tanfolyamokon, képzéseken tanítottam, nemzetközi és hazai konferenciákat szerveztem. Emellett két évig kórházi kisegítő lelkipásztori szolgálatot végeztem. 2004-ben született meg első fiunk Gellért, majdDénes és Márton. Amikor budapesti lakosként, kisgyermekekkel gyülekezetet kerestünk magunknak, a Budai Gyülekezetre esett a választásunk. Azt éreztük, hogy ez egy befogadó, elfogadó gyülekezet, ahol az emberek ismerik egymást, kicsik és nagyok szabadon együtt lehetnek, ahol a  szabadság lelke uralkodik. 2012. áprilisa óta szolgálok a gyülekezetben, feladatom elsősorban a családok keresztelőre való felkészítése, a keresztelő utáni kapcsolattartás, lelkigondozás és olyan lehetőségek kidolgozása, ahol a családok támaszt kaphatnak, otthonra találhatnak közöttünk. Gyülekezeti szolgálatom mellett 2011. szeptemberétől a Semmelweis Orvostudományi Egyetem mentálhigiénés-lelkigondozó szakán tanultam. Érdeklődési területem a női spiritualitás, és az élettörténetekkel folytatott biográfiai munka.

„A szeretetben nincsen félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet…” (1Jn 4,18) Ez az a bibliai ige, ami újra és újra csodálatra késztet.

 

Varga Tünde

„A szél fúj, amerre akar, hallod a zúgását, de nem tudod honnan jön és hova megy. Így van mindenki, aki a Lélektől született”. Pont így tudnám leírni azt az életutat, amelyet Isten eddig a maga határozott, ugyanakkor áttetsző finomságával rajzolt mindig elém az általa adott lehetőségekben. 

Varga Tünde vagyok, 1985-ben születtem Felvidéken, megáldva egy igazi kinccsel, amit lecsupaszítva úgy is nevezhetnénk: kisebbségi magyarság, de inkább úgy tapasztaltam ez a meghatározottságom gazdagabbá tett. Rév-Komáromban nevelkedtem, ahol valósággal lubickolhattam a kultúrában.  Majd jött a szélzúgás és más irányba terelgetett. Diákéveim Pápán töltöttem, előbb a Pápai Református Gimnáziumban, majd a Pápai Református Teológián, ahol ízlelgethettem a hit jelentését. Teológiai tanulmányaimat 2011-ben fejeztem be, ami után segédlelkészként és beosztott lelkészként szolgáltam Székesfehérváron és Balatonfőkajáron. 2013-ban a Semmelweis Egyetem mentálhigiénés lelkigondozó szakára jelentkeztem (2015 nyarán végeztem el) azzal az elhatározással, milyen jó lesz, ha kitanulom ezt is, mintegy „szakmát”, de jött a „szél” és Isten Lelke más életmélységekre – szakadékok mélységeire, és a hegyek fenséges magasságára – mutatott, és ezzel egy újabb perspektívát kaptam. Aztán megint szél támadt… és itt vagyok a Budai Református Egyházközségben, ahol hitoktatással, csoportvezetéssel és egyéb lelkészi feladatokkal felvértezve és dalolva – mert szeretek énekelni – indulok neki ennek a kanyarnak.

 

 Kapitány  Flóra

1991-ben születtem Miskolcon. Két mérföldkő volt miskolci éveim alatt: a Lévay József Református Gimnázium, ahol nem csupán érettségire, hanem életre szóló kapcsolatokra is szert tehettem, valamint a Miskolc-Diósgyőri Református Gyülekezet, ahol először találkozhattam Isten szeretetével és megszólító szavával. Ez a találkozás lett az alapja annak is, hogy teológiai tanulmányokat kezdtem Budapesten a Károli Gáspár Református Egyetemen. Már egyetemi éveim alatt is számos lehetőség adódott kipróbálni magam különféle szolgálatokban, így voltam a Budaörsi Református Gyülekezet ifjúsági csoportjának ifivezetője két évig, árva gyerekek táboroztatója nyaranta Erdélyben és a Kontrasztkiállítás egyik ifjúságsegítője. Nagyon kíváncsi és nyitott vagyok a körülöttem lévő teremtett világra, valamint a benne élő emberekre és történeteikre. Ezért is szeretném folytatni tanulmányaimat, hogy lelkészként ne csak azt tudjam miről, vagy inkább Kiről beszélek, hanem azt is, hogy kiknek. Szeretném, ha minél többen ismerhetnék meg az evangéliumot. Jelenleg különös érdeklődéssel vagyok az iránt, hogy ez hogyan lehetséges veszélyeztetett fiatalok, vagy a társadalom perifériáján lévő emberek esetében. Ezért is próbálok úgy jelen lenni a világban, hogy  figyeljek arra, hogy: „az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de Az ÚR azt nézi, ami a szívben van.” (1Sám.16:7).