Az idén is találkozhattunk a Budai Örökifi csoport tagjaival | Budai Református Gyülekezet
Pages Menu
Rss

Az idén is találkozhattunk a Budai Örökifi csoport tagjaival

 

 

Az idei évben kissé rendhagyó körülmények között indult az örökifi szeretetvendégsége. Mivel a templomfelújítás alatt a délelőtti istentiszteletek a nagyteremben zajlanak, így “melegváltásban” kellett az istentiszteleti teret átalakítani székek el-, és asztalok behordásával, szeretetvendégségre alkalmassá téve.
Nagy örömünkre szép számban eljöttek a budai gyülekezetben az 50-es, 60-as években konfirmáltakból alakult i”keddi ifis csoport”  tagjai. Sokan hoztak finom süteményeket az alkalomra, köszönet érte!
 A finom étkek feltálalása előtt (amit már egy szorgos önkéntes csapat szombat délután előkészített) Szakál Ferenc tervrajzokkal és egyéb szemléltető ábrákkal ismertette velük a templomfelújítás menetét, az új templomtér látványtervét. Nagy érdeklődéssel és sok kérdéssel vették körül Őt. Utána asztalhoz ülve elfogyasztottuk a finom étkeket.
Később Böszörményi József, a csoport oszlopos tagja  beszélt a saját részére a Történeti Levéltárból kikért aktákról, ami a hatvanas években  róla és a csoportba járó tagokról a  beszervezett társuk által leadott “jelentéseket” tartalmazza. Mennyisége sem elhanyagolható, hisz 10 kg-ot is túlhaladja, de az “igazi” súlyát a papírokon leírt tartalom etikai mélysége adja….hogy ilyen létezett….hogy barátnak, hittestvérnek tartott emberek így váltak az ördögi erők eszközévé! 
Ilyenkor érzem annak fontosságát: kell hogy ezekről a mai fiatal generáció is hiteles forrásokból halljon és tudjon, hogy reális képet kapjon arról, milyen is volt a szocialista rendszer működése valójában. 
Három óra környékén egy közös fotóval és Rácz Mityu imádságával zártuk az alkalmat, ami nagyon meghatotta a testvéreket.
Mityu a kárpátaljai Szernyén élve missziós munkát végez cigány testvérei között, és ebben a munkában a gyülekezet támogatóan áll mellette.
Utána a szolgáló önkéntesek mosogatással, elpakolással igyekeztek “helyreállítani” a rendet.
Összességében szeretetteli, áldott együttlét volt mindannyiunknak, és a búcsúzás a jövő évi találkozás reményében zajlott.
Mindenkinek köszönet az odaszánt időért, a szorgalmas kezekért, a finom étkekért, de mindannyian valljuk:
Soli Deo Gloria! Egyedül istené a dicsőség!
Helyes Sarolta diakóniai bizottsági tag, pótpresbiter