Amikor a természet nyelvén szól Isten – Egy konfirmandus hétvége margójára. | Budai Református Gyülekezet
Pages Menu
Rss
Amikor a természet nyelvén szól Isten – Egy konfirmandus hétvége margójára.

Amikor a természet nyelvén szól Isten – Egy konfirmandus hétvége margójára.

Amikor a természet nyelvén szól Isten

Nemrégiben többed magammal Mátraházán voltam felnőtt konfirmációs hétvégén. Soha nem gondoltam volna azt, hogy az ember életét és annak törvényszerűségeit ennyire le tudja képezni és elénk tudja tárni az Isten a természeten keresztül.

termeszetÉrdekes és tanulságos élmény volt átélni és felismerni mindazt, hogy mennyire megjelenik az isteni gondviselés a természet képeiben. Mintha Isten a természeten keresztül is üzenni szeretne az embernek, hogy ne féljen, higgyen és bízzon! Az első elgondolkodtató kép a fatörzset átölelő másik fa képe volt. Ez rögtön gondolatokat indított el bennem. Vajon mi, emberek is tudjuk ennyire őszintén szeretni egymást? Megóvni a másikat, segítő kezet nyújtani a rászorulónak?

Isten szeretete arra tanít minket, hogy úgy szeressük felebarátinkat, ahogyan saját magunkat szeretjük. Ezt elméletben nagyon jól tudjuk, de a gyakorlatban nagyon sokszor elbukunk önző érdekeink miatt. Isten azonban önzetlenül, feltételek nélkül szereti az embert és gondviselő szeretetével mindig jelen van az életünkben és erre próbál minket is tanítani.

termeszet2Nem sokkal ezután a kép után ismét szembe találtam magam egy immár még összetettebb képsorral: A fent és lent képével.  Baloldalon magasba emelkedtek a fák a néhol már teljesen kopár dombokon,viszont rögtön termeszet3a másik oldalon ott volt a mély völgy, amiben hosszú évek alatt hatalmas tölgyfák nőttek ki. Annyira magával ragadó érzés volt megtapasztalni ezt a kettősséget. Akarva, akaratlanul az élet kettőssége jutott erről eszembe. Mindeközben mi egy biztos, kikövezett úton haladtunk, a mélység és a magasság között, félmagasságban. Ekkor és itt jöttem rá arra, hogy Isten hozzásegít minket ahhoz, hogy ezen a kikövezett és biztos úton járjunk az életünkben is. Vele együtt ugyanakkor eljuthatunk a magaslatokba is, de a mélyre is. Akár magasban, akár mélységben vagyunk, nem vagyunk egyedül. Mert a mélységes völgy képben is ott a napfény, és onnan is elindul az élet, kinőnek a fák. Az életünk viharaiban sem vagyunk egymagunk, bízzunk ebben és higgyük, hogy nem egyedül kell megoldanunk a problémáinkat.

Az embernek sokszor szüksége van arra, hogy mély dolgokat is átéljen. Isten sokszor a mély dolgokkal tud megóvni minket a még nagyobb rossztól és igazán a mélységekben tanít. Ez a látott kép megerősít abban, hogy bármi is legyen az életünkben, mindig van kiút a mélyből a kikövezett és biztos útra.

Nagy Zsolt