A pusztai szárazság | Budai Református Gyülekezet
Pages Menu
Rss

A pusztai szárazság

Elhangzás dátuma: 2016.02.28. 18:00



Bibliai alapige: Mt 3,16-17, 4,1-2; Zsolt 42

16Amikor pedig Jézus megkeresztelkedett, azonnal kijött a vízből, és íme, megnyílt a menny, és látta, hogy Isten Lelke galamb formájában aláereszkedik, és őreá száll. 17És hang hallatszott a mennyből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.” 1Akkor elvitte Jézust a Lélek a pusztába, hogy megkísértse az ördög. 2Miután negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett. (Mt 3,16-17, 4,1-2)

2Ahogyan a szarvas kívánkozik a folyóvízhez, úgy kívánkozik a lelkem hozzád, Istenem! 3Isten után szomjazik lelkem, az élő Isten után: Mikor mehetek el, hogy megjelenjek Isten előtt? 4Könnyem lett a kenyerem éjjel és nappal, mert egész nap ezt mondogatják nekem: Hol van a te Istened? 5Kiöntöm lelkemet, és arra emlékezem, hogy milyen tömeggel vonultam, és hogyan vezettem Isten házához hangos ujjongással és hálaénekkel az ünneplő sokaságot. 6Miért csüggedsz el, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki az ő szabadításáért! (42. zsoltár)

A pusztai szárazság

  • Mi az a pusztai szárazság?
  • Miért éljük át?
  • Mire tanít?
  • Mit kell tennünk benne?

 

Igehirdető: Illés Dávid